Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998)

Jegyzetek

nélkül, hogy a többi zászlóaljakat láthattuk volna, hogy hová és merre mentek, mert kiki arra ment, a merre magának utat talált be a városba. Azonban első osztályom csakugyan nem találván magának külön utat, melyen benyomulhasson, képtelen volt hozzám csatlakozni, és így egyesülve nyomultunk minden megállapodás nélkül előre, hogy minél előbb körmeink közé kaparíthassuk a jó prédát" KECSKEMET, 1881. okt. 16. 152. Kársa Ferenc szemtanú: ,Előre gyorsan - hangzik a vezényszó, a 6. z. alj már bent van a faluban... A zászlóaljparancsnok azt a bolondot tette, hogy abba a szűk utcába, az egész zászlóaljat egy tömegbe vitte be... " KÁRSA Ferenc, 1993. 156-157. 153. Csikány Ferenc a gyöngyösi nemzetőrség parancsnoka, Brezoray Imre mellett volt segédtiszt 1848. június 21-ig, amikor a 6. „rendes nemzetőr" zászlóaljba kinevezték hadnaggyá. A délvidéki hadműveletek során kiemelkedő bátorságról tett bizonyságot. Október 6-tól főhadnagy, századparancsnok, novembertől százados. Mint Szalkay visszaemlékezéseiből is ismert, az ápr. 4-i tápióbicskei csatában ért véget Csikány élete és katonai pályafutása. A szemtanúk szerint sebesülten és földre rogyva is „Előre" kiáltással biztatta katonáit, s ez a történet ihlette a Hadnagy uram című vers megírására GYULAI Pált, aki 1849-ben Pesten, az „Arany Sas" fogadóban tisztektől hallotta a történetet. ZALÁR József az „Előre" című verset közölte Csikányról 1898-ban: "Engem hívtak Csikány kapitánynak Toborzáskor csaptam fel bakának Rósz diákból jó katona lettem, Negyvennyolcban kisült, hogy jól tettem". CSIKÁNY Tamás, 1998. 11-14. 154. Szalkay 1881-ben: Jellasics tábora, mintegy húszezernyi ember volt elrejtve Bicskében és háta megett... "KECSKEMÉT, 1881. nov. 6. 1. old. 155. Zsombék: Zsombéksás, amelynek sarjtelepe, éveken, évtizedeken keresztül összenőtt sűrű gyökérzete teszi lehetővé a vizenyős területeken a közlekedést. Ebből készül a zsombó, zsombékszék is. 156. „Ezt annyira jól esett látnunk, hogy noha csizmáinkból még most is a szárhegyen bugyogott ki a víz, többé nem fáztunk, hanem a legnagyobb tűzzel rohantunk utánuk és űztük őket sokkal gyorsabban, mint ők minket előbb, egész a helységig, és űztük őket keresztül a városon, űztük még túl a városon is egész esteiig, a nélkül, hogy csak eszünkbe jutott volna az éhség és fáradtság". SZALKAY, KECSKEMÉT, 1881. okt. 23. 1. old. 157. „... hogy ott várjuk be Dipoltnak szétfutott s még hátralevő dandárát". SZALKAY, uo. okt. 30. 1. old. 158. Pécel felé, írta Szalkay 1881-ben. 159. „És én szerettem volna láthatatlanul térdre omolni és hálát adni az örök jóságnak, hogy megengedé érnem a napot, s megengedé viszont látnom a tájt, melyet csaknem egy év előtt, mitsem gyanítva még a történendő eseményekről, nyugodt kedéllyel hagytam el. Szerettem volna buzgó imát mondani a mindenhatónak, ki megmutatá nékem is az ígéret földét, mint hajdan megmutatá Mózesnek a Horeb hegyről a Kanahán földét... " SZALKAY, KECSKEMÉT, 1881. okt. 30.1. old. 160. „Pécelen által Kerepes felé az erdős hegyek között minden út nélkül". SZALKAY, uo. 161. „Le a síkra, melyen Windisgrätznek csak kevés napok előtt oly büszke tábora, most megalázva hosszú homályos vonalakban, leverten ügetett Pest felé; láttuk nehéz lovasságának rezes sisakjait csillámlani a napnak fényében, láttuk elnémult ágyúit hosszú vonalakban alig fél óra járásra előttünk sebes léptekkel távozni előlünk, míg győzhetetlennek hirdetett szuronyairól a nap sugarán egy-egy villám cikázott fel hoz83