Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998)

Jegyzetek

Lenkei százada címmel, amely csak 1848 augusztusában jelent meg, éppen az újoncozási törvény vitájának időszakában. Avers utolsó sorai: „Vitéz jó testvérek, I Üdvözlünk ezerszer... /Beszéljen akármit /A hadügyminiszter!" 63. Szalkay 1881-ben: „... osztálytömegekbe állítottak fel bennünket, épen látótávolságra a sáncoktól, hogyha jön a golyó tehát ne egyet, hanem többet találjon közülünk egyszerre, hogy társaságban mehessünk menyországba! mert magyar tüzérek, Lenkeyhuszárok és egy honvéd zászlóalj együtt, igen nagy szálka volt szemükben. Tehát a legnyíltabb, legveszélyesebb helyre állítottak fel bennünket, hogy majd lehütendik harcvágyainkat."KECSKEMÉT, 1881. júl. 17. 1. old. 64. A kéziratos változatokban szereplő „negyven napra halt meg Kis-Kéren " - bizonyára elírás. Fiáth Pompeius a május 31-én Galíciából hazainduló huszárokkal tért haza, a es. kir. 6. (Württemberg) huszárezred főhadnagya volt. Fiáth apjának hőstettéről Hajagos Illés számolt be visszaemlékezéseiben. Fiáth, Aba község földesura, éjjeli őrszemek állításával, a falu népének felkészítésével és ügyes hadicsellel kivédte Roth és Filippovics katonáinak rajtaütésszerű, éjszakai rablótámadását. HAJAGOS Illés, 1892. 88. 65. A kéziratos változatokban: „rohanni készültünk". 66. Szalkay 1881-ben: „Őrnagyunk, az ősz Szabó Zsigmond, összecsikorítva fogait, hátat fordított Szenttamásnak, annélkül, hogy csak egyszer is visszapillantott volna reá, ott állott mind végig mozdulatlanul, szemközt zászlóaljával, jámbor fekete lován, mely mégcsak fülét sem mozdítá, mint céltábla, engem elpirongatván maga mellől. Mégsem érte semmi, még csak haja szálát sem, noha a legtöbb golyó reá és reám irányoztatott. Azonban én aligha lettem volna oly szerencsés, mint ő, ha lovam, mely nem volt oly jámbor, mint az övé, és fülhegyezve leste minden golyó süvöltését, egy gyors szökéssel félre nem ugrik előle, mely valóban azon helyen csapta fel a port, hol egy pillanattal előbb állottam. Tapsoltak ennek láttára honvédeink és örültek a szerencsés bakugrásnak. Ilyen az állati ösztön és én bizton állíthatom, hogy akkor egyedül lovam mentett meg a súlyos seb vagy haláltól. " KECSKEMÉT, 1881. júl. 17. 1. old. 67. A Kecskemét közleménye alapján 10-12 halott, 20-25 sebesült. KECSKEMÉT, 1881. júl. 17. 1. old. 68. Bakonyi Sándor, korábban cs. kir. ezredes, a 2. gyalogezred parancsnoka, okt. 30tól a bácskai hadtest parancsnoka, aki hősies magatartásával kitűnt az aug. 19-i Szenttamás elleni akcióban. ,A Sándor-ezredbeli vitéz Bakonyi ezredes katonáival felkúszott a magaslatokra, hogy a sáncokat magának kierőszakolja, de menyire volt ez a vitéz csapat meglepetve, midőn egyszerre több mint 8000 főből álló, jól szervezett és állig fegyverzett ellenséges csapattal szemben találta magát. Szemközt jól fegyverzett, túlnyomó számú ellenséggel, hátuk mögött erősítésre nem számíthatva,... nem maradt egyéb választás, mint visszavonulni..." VETTER Antal, 1886. 524., THIM József 1896. 533., MÉSZÁROS Lázár 1881. 60-82., HERMANN Róbert 1996. 138-139. Augusztus 19-én Bechtold tábornok lényeges létszámfölény birtokában volt, támadása azonban most is kudarccal végződött. A Kiskér felől támadó Wolnhoffer vezérőrnagyot - a túl korai támadásra hivatkozva - visszarendelte, így az tétlenül nézte végig a Bakonyi ezredes vezette főerők küzdelmét. Az ugyanaznap Turia ellen intézett támadás is sikertelen volt. A kortársak szerint az ellenség tudott a támadásról, sőt mi több, magától Bechtoldtól. 69. A KECSKEMÉT 1881. júl. 17-i közleményének vége, amely így fejeződik be: ,JMost már megérténk mindent, s tudtuk, hogy el vagyunk árulva, de a legénységnek nem mertünk szólni, nehogy kitörjenek". 72