Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998)
Jegyzetek
70. Szalkay 1881-ben még hozzáfűzte: „ezekből megítélhető, hogy mennyire igaza volt Perczel Mórnak, midőn a nemzetgyűlésben kijelenté, hogy a bácskai táborban árulás van! és mégis csaknem betörték fejét az igazmondásért!" KECSKEMÉT, 1881. júl. 31. 2. old. A kortársak és szemtanúk közül hasonlóképpen írt a Szenttamás körüli harcokról szóló visszaemlékezéseiben Szalay József is: „No de nem is volt csoda, hogy Sz. Tamás a bevehetetlenség hírében állott, hiszen Bechtold is a camarilla híve és megbízottja volt, és ő neki is ki volt adva a titkos rendelet, hogy a ráczokban kárt ne tegyen". SZALAY József: Egy csonka honvéd emlékei a forradalomból с visszaemlékezéséből (Nagykőrösi Arany János Múzeum gyűjteménye), közli: IVÁNYOSI SZABÓ Tibor, 1988. 265. Perczel Mór a képviselőház aug. 21-i ülésén hazaárulásnak nevezte Bechtold aug. 19-i ügyetlen és rossz haditervét. Zakó István bácskai képviselő hasonlóképpen nyilatkozott. Mészáros Lázár védelmébe vette Bechtoldot, a nyugdíjból visszahívott altábornagyot, és augusztusi bácskai szemleútjáról megelégedéssel nyilatkozott. Mészáros azt kérte, hogy Perczeit róják meg felszólalásáért, vagy őt - Mészárost - is marasztalják el. Batthyány lemondással való fenyegetőzése nyomán a képviselők Perczeit marasztalták el. Batthyány a készülő honvédelmi törvényt kívánta megmenteni. Mészáros törvényjavaslata alapján az újoncok egy részét olyan tisztekhez kellett volna beosztani - éppen ehhez a délvidéki hadseregparancsnoksághoz -, akiket a közvélemény árulóknak tartott. Mindez rendkívül kényelmetlen helyzetet teremtett, ráadásul a kompromisszumos törvényjavaslat uralkodói jóváhagyása még így sem látszott biztosnak. A szenttamási ostrom további irányítására aug. 27-én maga Mészáros indult a Bácskába, és átvette a Verbász központú bácskai magyar hadsereg főparancsnokságát. Bechtold a történtek után röviddel beadta lemondását és távozott. Szenttamás bevétele még jóidéig nem sikerült, csak 1849. április 3-án sikerült elfoglalni - jóval rosszabb körülmények között és kevesebb emberrel - Perczel Mór irányításával. Az aug. 19-i sikertelen támadás után a 6. honvédzászlóalj Ókérre vonult, és a Szenttamás felőli Szireg-pusztán teljesített szolgálatot. Több tiszt, köztük Klapka is megbetegedett, és csak néhány nap múlva épült föl. A Szenttamásról kitörő rácokkal kisebb csatározásokra került sor, pl. aug. 26-án, amikor a kb. 2-3 ezer fős, ágyukkal felszerelt ellenség rajtaütött a 6. honvédzászlóalj 268 katonáján, akik - csatárláncban - a sáncok őrzésére voltak kirendelve. Másfél óráig sikeresen ellenálltak a többszörös túlerőnek, sőt háromszor kirohantak rájuk. A 6. zászlóalj legénysége erről egy szept. 8-án keltezett levélben beszámolt a KOSSUTH HIRLAP-')2L szerkesztőségének, de az írás nem jelent meg. A levélírók név szerint is kiemelték a leglelkesebb és bátran helytálló társaikat, különösen Csikány Ferenc hadnagyot. A további névsor: Sárffy István huszár hadnagy, Poppel Gyula, Limbek Dénes, Horváth Gábor, Körössy Imre őrmesterek, Petőfi István, Taubler József, Kelecsényi János, Tilling Antal tizedesek, Szőke István, Kun János, Shclajfer Miklós, Sipos György honvédek. A kecskeméti nemzetőrökről írt véleményük nem túl hízelgő: „Л jelenvolt kecskeméti nemzetőrök dicsőségét erántoki kíméletből le írni elmulasztjuk, nehogy valami véletlen keserűség lepje meg az otthon jóreménységben élt, és még most is büszkeségben élő szép nők szerelmes szíveiket, férjeik vagy kedveseik a - szőreghi sáncznál történt bátorságuk nagyszerülegi tanúsítása miatt. " Közli: CSIKÁNY Tamás, 1998. 17-18. Az előzőekre, többek között: HEGYESI Márton 1898. 39-40. VETTER Antal 1886. 522-530, MÉSZÁROS Lázár 1881. 60-82., BOROVSZKY 208-211., URBÁN Aladár 1993. 30-31., HERMANN Róbert 1996. 138-139., HERMANN Róbert 1992. 47. 73
