Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998)

Szalkay Gergely: Emlékek a VI-dik honvéd zászóalj történeteiből - A felvidéki s dunai hadjárat

Kiöntött a Zsitva folyama, és egy, csaknem félóra járásnyira terjedő tenger hullámzott előttünk a lapályos síkságon, itt-ott tünedezve fel belőle néhány barna foltocskák.

168 Hosszan elnyúló hidakat kelletett készítenünk a mélyebb helyeken, a kevésbé mélyeket pedig kötözködésig kelletett meggázolnunk, pedig ekkor is csípős hideg szél fújt. Több kocsik és szekerek, mellyek egy kissé félre csaptak a póznákkal kijelölt útból, a nem látott árkokba estek le, honnét sok bajjal lehetett csak kimentenünk. April 25-éig kelletett tanyáznunk itt a szükség és nyomor helyén, míg hidat készíthettünk a Dunán, melly idő alatt éjjel és nappal egyre bombázták a várost és a várat a túlsó partról.

169 És itt neveztettek ki újonnan Hadnagyokul: Linzer Rudolf: később főhadnagy, Döme János, Rozsos Miklós, Kelecsényi János, Spindler Ferencz és Konkoli Lajos őrmesterek. Apr. 25-ről 26-ra éjjel 10 órakor indultak meg seregeink által a Dunán, a lovasság a hídon, a gyalogság pedig kompokon szállíttatván által, olly csendben, hogy az evezők csapásai is alig voltak hallhatók. És valóban, mintha az egész osztrák tábor szelleme mély álomban nyugodott volna, mégcsak legkissebb gyanú sem ébresztette fel őket. Mígnem 2 órakor éjfél után az éj sötétben röpülő lángkígyók, és ezer halál dörgő moraja riasztotta fel őket elsánczolt álmaikból. Sötét volt az éj, és semmit nem lehetett látni egyebet, mint a halálos csövek öbleiből kiomló villámokat, követve a golyók fütyülése és a fegyverek léget reszkettető ropogásaitól. A rémület tompa moraja hangzott felénk az osztrák sánczokból, és mire öszveszedhették magokat, honvéd csapataink diadallal állottak sánczaink tetején. Ok pedig futva menekültek az éj homályában, magok sem tudván merre, és hova? És ismét csend lőn; néma, hallgatag.

170 Még nem tűnt fel a hajnal, midőn ezen néma csend alatt, zászlóaljam, 3 ágyúval és egy osztály huszárokkal, észrevétlenül Ó-Szőny alá nyomult, és csatáraink egész a kertek alá lopták magokat, hol elrejtve néma csendben vártuk, míg a közelgető korány elűzendi az éj sötét homályát. Azomban alig kezdett szürkülni a lég, midőn minden felől ellenséges csapatok nyomultak előre vissza vívandók hadgátaikat. Megdördültek a romboló ágyuk, és Ó-Szőnyből egy gránátos zászlóalj vonult ki a széles országúton, nem is sejtve hogy jobbról és balról körül van vétetve. Midőn a faluból kiértek, csatáraim hátulról támadák meg őket, zászlóaljam pedig, mintha a Duna medréből bújt volna elő, mint megannyi kísértet tűnt fel előttök, míg balról huszárcsapatok robogtak feléjök, elől pedig három ágyú tátongott reájok. Egyszerre zavarba jöttek és nem hallgatva parancsnokuk vezényszavára - az én, tüzéreinkhez intézett sza48