Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998)

Szalkay Gergely: Emlékek a VI-dik honvéd zászóalj történeteiből - A felvidéki s dunai hadjárat

vámra: hogy „kartácsot közibök" tüstént lábhoz vetették fegyvereiket. És így megfosztatva fegyvereiktől minden ellentállás nélkül hagyták magukat átkísértetni Komáromba. - És ezzel Ó-Szőny birtokunkban volt. Azomban Esztergom és Tata felől újabb csapatok érkeztek ellenünk, mellyek mindannyiszor újított erővel ostromoltak bennünket küzdve az utolsó kétségbeeséssel, és a harcz mindig tüzesebb tüzesebb lett. Itt volt az osztrák hatalomnak legszebb, leghatalmasabb hadserege mintegy 60-70.000 ember. A harcztér kiterjedt Ó-Szőnytől fogva az Ácsi erdőig. Délután 1 óráig bömböltek szünet nélkül az ágyúk, s mennydörgő hangjaik közé fegyverek ropogásai, golyók süvöltései, dobok és tárogatók recsegései, haldoklók és sebesültek jajkiáltásai vegyülvén borzasztó Concertként hangzottak fásult füleinkbe.

171 1 óra tájban végre gyengülni, s Gönyű felé tovább nyomulni kezdett a harczmoraj, mígnem végre csend váltotta fel az előbbi vihart, és megfáradt harczosaink, nyugodni települtek le a már zöldellő tavaszi pázsiton. Holttestek borították az előttünki tért, és kocsikkal hordták be a sisakokat, fegyvereket és különféle hadiszereket, mellyek az ellenségtől futva elhagyott csatatéren találtattak. Zászlóaljam azon éjjel Ó-Szőnyben hált meg, másnap pedig az egész hadsereg a sánczok előtt rendes táborba szállott.

172 Itt követtetett el a legnagyobb stratégiai hiba. Ha ekkor a győzelmekhez szokott hadseregünk, a helyett hogy Buda felé fordíttatik, a megrémült és végkép démoralisait ellent nyomban üldözőbe veszi, azt néhány nap alatt tökéletesen semmivé tehette volna, mivel már annyira volt hogy a sietség miatt nehéz ágyúit is az Ácsi erdőben temette el, hogy annál könyebben futhasson. Ha akkor egy illy győzelmes hadsereg Austriaba üt, milly könnyen felszabadíthatja Bécset, és az egész birodalom népe - melly már úgy várt bennünket, mint Isten szabadító angyalait - hozzánk csatlakozván, először az Olmützben

173 tartózkodó Camarillát, melly már úgyis futni készült, pokolba kergetvén Austrian keresztül Olaszországba megyünk, és az ott levő magyar seregeket kiszabadítjuk, magunkhoz csatoljuk, egész Olaszország mellénk áll, és mint megváltókat üdvözöl bennünket. Jöhetett volna aztán a muszka, lelketlen hadseregével, sőtt azt hiszem abban hagyta volna a jövetelt! De mi haszna festem én ezt most?! Csupán azért említem: hogy ezek voltak könnyen teljesülhető vágyaink; és nagyon levert bennünket azon hír: hogy Budára megyünk; hiszen Buda, előbb utóbb is csak a miénk lett volna, és pedig talán vér - és minden kár nélkül; - míg így fájdalom, hasztalan másztuk meg falait, hasztalan ontottunk annyi vért érette! April 30-án reggel elindultunk Buda felé, és az nap Tatán szállásoltunk be. Lelkesült örömmel fogadott, s barátságosan megvendégelt bennünket a tatai polgárság, a hölgyek pedig koszorúkat fűztek zászlainkra. Május 1-én Bicskére, 2-án Zsámbékra, 3-án pedig Budakeszire mentünk. 49