Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998)
Szalkay Gergely: Emlékek a VI-dik honvéd zászóalj történeteiből - A felvidéki s dunai hadjárat
volt, mind elvonult Esztergom felé, tehát nyugottan aluttunk, semmit sem álmodván a következő napról. Reggel April 19-én megindultunk Nagy-Sarló felé. - Azonban alig haladtunk fél órát, midőn elő csapatunktól vágtatva jött egy huszár jelenteni: hogy az előttünk fekvő erdőben ellenséges seregek vannak. Tüstént csatarendbe állíttatánk, s csatárláncz nyomult előre az erdő felé de már ott nem találtunk semmit, minélfogva fürkészve előbbre nyomultunk. Ismét esső esett, mintha a jó természet mindanyiszor előre megsiratná a számtalan áldozatokat, s sűrű könycsepjeivel akarná lehűteni az egymás ellen dühöngő harczfiak vérét! Alig értünk ki az erdőnek túlsó szélére, midőn megláttuk csak közel előttünk állani Nagy-Sarló városát; de ő is meglátott bennünket, mert a legszélső házsor mögül, tüstént egy menydörgös jóreggelttel üdvözölt, melly a körülünk álló magas tölgyfákról néhány gallyakat fejünkre sodort. Azomban mi sem késtünk viszonozni az üdvözletet ágyúink s néhány röppentyű által, és szegény Nagy-Sarló - uram Isten legyen irgalmas nékie - néhány perez múlva lángba lobba borult - Mi sajnáltuk szegényt, de máskép nem tehettük, mert - ő kezdte el, s miért állta el utunkat? Most Damjanics hadteste is közeledett balról egy síkságon egyenest a város felé tartván. Jobbról pedig szemközt minekünk egy erdő volt, ismét jobbra hosszan elnyúló szőllőhegyek, és az erdőből, meg a szőllőhegyekből nagyszámú ellenséges csapatok nyomultak ki felénk a síkra, sűrű tömegekben, - mint később megtudánk - mind újonnan érkezett gránátos zászlóaljak, mellyeket az isaszegi csata óta, Bécsből, Linzből és Prágából, vasutakon és gőzhajókon a legnagyobb gyorsasággal hozattak le ellenünk - szegényeket! Mi tehát a várost balra hagyván Damjanics seregének, az erdő és a szőllőhegy felől ránk tóduló tömegekre irányzánk lövéseinket. Sűrűn jöttek mentek először a nagyobb - később kissebb - majd utóbb a kartács golyók és gránátok. Ezeket követték a röppentyűk, közelebb érve egymást pedig a fütyülő puskagolyók; míg végre, már délfelé, előbbre-előbbre nyomulván, szuronyainkat kezdők villogtatni, mellyre a gránátos erdők megzavarodván, mint tébolyodottak kezdettek futni az aprócska honvédek előtt az erdőkbe és szőllőhegyekbe. Ekkor 164 jobbról akartak bennünket túlszárnyalni a hegyek mögött, de mi tüstént észre vettük, és mintegy félórai heves tüzelés után kiűztük a szőllő árkok és bokrokból is szuronyainkkal; mire széjjel futottak az erdős hegyek közé. A szegény város pedig több helyeken égett, és Damjanics sem kímélve semmit, csapatai szinte szuronyokkal űzték ki belőle a megrémült ellenséget, ölve és vágva, ki hátrálni nem akart. Másnap is bujkáltak elő a padlásokról és szalma baglyák alul, a szegény elbujt osztrákok, huszáraink pedig nagyobb csapatokban hordák össze azokat, kik ittott elbujkálva voltak a hegyekben. - Mintegy 1800-ra ment a száma foglyainknak. 46
