Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998)

Szalkay Gergely: Emlékek a VI-dik honvéd zászóalj történeteiből - A rácz hadjárat

hogy nyakra főre, ki merre látott, kezdettek széjjel futni a nélkül hogy ellenségnek színét is láthatnák; és csak sok biztatás, gúny és halálfenyegetések által sükerült nagy nehezen visszatarthatnunk őket, miután egy századot ellenük fordítottunk, azon világos parancsai: hogy ha meg nem állnak s vissza nem térnek tüstént lőjjenek közükbe. Midőn ezt hallották és látták hogy komolyan készülnek embereink a parancsot teljesíteni, akkor megállottak és csakugyan hátunk megé vissza húzódoztak, hogy ha jönnek a ráczok annál könyebben elfuthassanak, mivel - mint mondták - ők nem azért jöttek oda, hogy magukat agyon lövessék. Hasztalan mondók nekik, hogy ha mind elfutunk, majd Kecskemétre is eljönnek a ráczok utánnunk; mert csak azzal biztatták magukat, hogy az mégis egy kicsint messze volna nekik, és aztán mi ne eresszük ám őket annyira. És ez csakugyan igen szép philosophia volt, mellyre nevetnünk kellett daczára a szívrázó látványnak. Mintegy két óra hosszáig tarthatott, míg a menekvők utolsó csapata eltűnt szemeink elől és kiküldött kémőreink vissza jöttek azon hirrel: hogy a ráczoknak híre sincs Temerinen innen, hanem az onnét kivonult hadsereg Ó-Kéren alul szállott meg táborban.

90 Ezen hírekre mégis visszanyerték a mi nemzetőreink bátorságukat, és elfoglalták előbbi táborhelyüket.

91 - Harmadnapra azomban csakugyan elbúcsúztak tőlünk, vissza térendők régóhajtott tűzhelyeik s kedveseikhez; gondolván, csináljatok ti a mi tetszik ráczaitoknak bánjuk is mi, csak haza mehessünk sóhajtozó kedveseinkhez szüretelni. Hlyen az ember, mit törődik ő a más bajával, míg neki jól megy a dolga?! Ekkor elhagyták a mieink a sziregi sánczokat is, miután már mindenfelől ráczoktól környezve, olly csekély erővel megtartani lehetlennek hitték. Septemb. 16-án Ó-Kéren támadtak meg bennünket. De szokásuk szerént ismét mesziről elkeztek durogatni, és midőn mi feléjök közeledtünk, azonnal hátráltak. Azomban csaknem elfogtuk ágyúikat, mert a Bara árkán végig húzódván zászlóaljunk csak azt vették észre midőn mintegy száz lépésnyire tőllök felbukkantunk, de mégis mielőtt elérhettük volna őket, mint a kit az ördög visz, úgy kotródtak Temerin felé a nélkül hogy többé vissza tekintettek volna. Naponként borzasztó látmányok tűntek itten szemeinkbe. Kissebb vagy nagyobb távolban tőlünk, majd egy pusztai tanya, major vagy gabona asztag, majd egy falu vagy város láng és füst oszlopai tűntek fel előttünk a láthatáron; s már újság sem volt előttünk olly minden naposok voltak az égések, mintha annak éppen úgy kellene lenni, mintha meg sem akarnának szűnni többé, míg leend a világon valami éghető! Egy szép csöndes éjszakán, előőrseink egyike fellármázta a tábort hogy jönnek a ráczok, és lámpásokkal nyargalóznak a kukoriczák között; (mintegy félóra járásra előttünk sok kukoriczák voltak) és mi csodálkoztunk: hogy tán megbolondultak, ellenség előtt lámpással mutogatni magokat. Azomban fegyverbe lépett a zászlóalj, és mi főnökömmel együtt kinyargaltunk az őrtanyára és néztük a csodát; és láttunk jobbra is balra is, előre is hátra is futkosni, el-el tűnni, ismét előbukkani, több bolygó tüzeket, az úgynevezett lidérczeket vagy tüzes embere29