Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998)
Szalkay Gergely: Emlékek a VI-dik honvéd zászóalj történeteiből - A rácz hadjárat
ket. 92 De csak alig tudtuk elhitetni embereinkkel: hogy azok bizony se nem ráczok se nem veszedelmes ellenségek, mivel senkinek nem árthatnak, mivel olly félénkek hogy a leggyengébb szellő fuvallatára is tova nyargalnak. Azomban később csakugyan meggyőződtek róla, mert gyakrabban volt szerencséjük csendes éjjeleken ide s tova bolyongani láthatni. September 20-án reggel vettük a parancsot, hogy mind az ó- mind a kis-kéri tábor még az nap délután Verbászra induljon. S ott estve felé meg is érkeztünk. Innen estve 9 órakor indult meg az egész tábor Mészáros tábornok vezérlete alatt Szent-Tamás felé, egyik része a bal-, másik pedig a jobb partján a Ferencz csatornának a legnagyobb csendben. 93 Reményünk s kedvünk derült volt, mert azt hittük, hogy ha most se sikerül bevennünk Szent-Tamást, tehát soha. Szja!.... nem mi rajtunk múlt. - Meg volt parancsolva: hogy legalább is 48 órára való eleséget vigyen magával aki koplalni nem akar, mivel addig vissza nem jövünk míg Szent-Tamás a miénk nem leend. Tehát ki ne bízott volna?! 94 Egész éjjel mentünk nyakig érő le nem aratott búzák és kukoriczák között. Lelke fájt az embernek letaposni a sok gyönyörű gabonákat 95 mellyek a borzasztó harmattól olly nedvesek 96 voltak: hogy szegény honvédeinknek még az alsó ruhájokon sem maratt egy tenyérnyi száraz, mivel csatárlánczban, mintegy két dűlőföld hosszára elnyúlva kellett nékiek előre nyomulni. (És mivel a sötétség miatt, nehogy a láncz valahol megszakadjon, egész éjjel ide s tova kellett nyargalnom, reggelre midőn Szent-Tamás alá értünk lovam tökéletesen kifáratt.) Rózsaszín mezben tűnt fel előttünk a korány, 97 épen midőn Szent-Tamás alá érkeztünk. Komoly méltósággal állott előttünk a kettős torony, mintha daczolva fenyegetne bennünket, a hajnal fényében; csend volt belől a városban, álomban nyugodott még minden, csupán a kakasok kurjongatásai voltak hallhatók, mintha ők vették volna át a Capitolium lúdjainak 9 * tisztét. Mi azonban ezzel mit sem törődve, mielőtt annyira eltűnt az éj homálya, hogy bennünket a ráczok megláthatnának, már felállítottuk ágyú telepeinket s vetágyuinkat. No hiszen lett erre lárma és futkosás, káromlás és szitkozódás Szent-Tamásban ollyan, hogy még a gyönyörű természet is mintegy megszégyelvén magát, egyszerre olly borzasztó ködöt bocsátott ránk, hogy a mellettünk álló társainkat is alig láthatók, s olly sűrűt, hogy kanállal lehetett volna merni. Soha nem kívánhatánk ennél alkalmasabb időt rohanásra, mert a ráczok csak azt vették volna észre, midőn sánczaikon voltunk; de mi azt nem tettük, mert az öreg ur" - bár meg kellett vallani, saját személye iránt legkisebb félénkségét sem mutatott, - de a katonákat, kárunkra, saját kelletin túl kimélte. О azt hitte: hogy csupán ágyukkal be fogja venni Szent-Tamást, és elkezdett lövetni, a nélkül hogy láttuk volna hova s mire? azt sem láttuk, hogy honnan jönnek a golyók csakhogy fütyülnek közöttünk: jobbról is elsöpör egyet balról is másikat. És ez így tartott egész 9 óra tájig, míg végre csakugyan kezdett felszakadozni a köd, és előbújni a nap: hogy megnézze a borzasztó öldöklést, melly a sötétben híre nélkül történt, 30
