Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998)

Szalkay Gergely: Emlékek a VI-dik honvéd zászóalj történeteiből - A rácz hadjárat

egy biztató és buzdító beszédet tartott honvédeinkhez. Azomban nem igen volt ezeknek arra szükségük, s jobban örültek volna ha csak annyit mondott volna nekik: hogy holnap Szent-Tamáson ebédelünk! De mi mégis örültünk, és hittük: hogy már csakugyan közelget a győzelem, és nem sokára végezni fogunk. - Hohó! korán volt az öröm, reményeink ismét füstbe mentek! de ki hitte volna még ekkor, hogy annyira körülhálóznak bennünket, hogy még annyi csaták, annyi vérontások és annyi szenvedések állanak előttünk?! September 7-én Turiáról és Szent-Tamásról megtámadták a ráczok sziregi sánczunkat d. u. 2 óra tájban, olly erővel: hogy talán sükerült volna is nekik legyőzni az ott lévő századot, ha az éppen felváltott század, melly még nem messze távozott - meghallván az ágyúzást, vissza nem tért volna segítségükre. De éppen jól történt, mert midőn a ráczok legnagyobb tűzzel ostromolták a sánczokat, a mieink a kukoriczák között hátukba kerülvén, csak akkor vették észre midőn már közibök puskáztak. Mellyet látván a sánczban levők, kitörtek és közülök sokakat leöltek, s vezérüket is a lováról lelőtték. Erre a kik futhattak kocsikra ugrálván s néhány halottaikat és sebesülteket is felhányván elhurczolkodtak. - Négyet közűlök azomban a mieink elfogván Verbászra küldöttünk.

84 A mieink közül 5 megsebesült egy kecskeméti nemzetőrnek (Burján)

85 pedig a lábát ellőtték, ki csakugyan meghalt, egy másik gyengén sebesült.

86 September 9-én Temerint támadták meg, és egész nap ostromolták de süker nélkül. Azomban 10-ről 11-re éjjel sötétben rohanván meg egyszerre minden oldalról tűzbe borították az egész várost.

87 Az elrémült lakosság futásban keresett menedéket, míg a hadsereg csatázva a pusztító elemekkel és dühösködő ellenséggel, kéntelen volt kivonulni a városból, hogy védhesse legalább a menekvők rémült csapatait. - És a csinos város kevés órák alatt kirabolva, s kizsákmányolva hamuban hevert. Temerin mintegy 2 mérföldre fekszik Ó-Kértől, így lehetetlen volt hamarjában segélyt küldenünk. Kebelrendítő volt látnunk reggel, a táborunkon keresztül vonuló menekvők rémült seregét. - Itt egy nő alig egy rongyot akaszthatva nyakába, hátán egyik, karjain pedig a másik síró gyermekkel, amott egy másik haját s ruháját tépve siratta legyilkolt férjét s gyermekeit; itt egy fájdalomtól lesújtott férj vagy atya hurczolta karjain, szét kuszált hajakkal szemérmében megrabolt s megszeplősített szép nejét vagy leányát, amott elárvult gyermekek futkostak jajgatva keresvén szüléiket; majd jött egy kocsi vagy szekér tele siránkozó apró gyermekekkel néhány darab ágyneműekkel, jajgató asszonyoktól s gyermekektől kísérve; férfiak s nők hátaikon egy-egy batyucskával. Mindenfelől sírás és jajgatás, „fussunk, már itt vannak!" hallatszott, szóval rémülés és borzadás! Itt egy törött ágyúval, amott egy kiürült lőszeres szekérrel nyargaltak, és még fegyverben álló táborunkat is csaknem elrémítették, mintha a végítélet követte volna őket nyomukban.

88 Valóban a kecskeméti nemzetőrök (nem mintha ezzel gyalázni akarnám hazámfiait,

89 mert én csupán a tiszta igazságot jegyzem fel) annyira elrémültek, 28