Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

69. IX. JÁNOS 1649-től XLIV. *S fis üsky János esztergomi kanonok volt. Először csanádi püspök lett 1637-ben, aztán 1644-ben nyitrai, majd 1648-ban váci püspökké választották.

261 A következő évben e mellé megkapta a kalocsai érsek címét,

262 amit a váci püspökségben 1650-ig viselt. Innen magával vitte a győri püspökségbe

263 és 1657. március 8-án bekövetkezett haláláig megtartotta. Csodálatos, hogy ennyi ideig élt, noha ereje megfogyatkozván már 10 évvel korábban lemondott a nyitrai püspökségről, amint Kazy írja:

264 „Püsky János nyitrai püspök, mivel úgy érezte, hogy a kortól, virrasztásoktól, gyötrődéstől és munkától megtört vállai nem bírják a rá nehezedő terhet, mindkét méltóságát, úgymint a püspöki és a főispáni tisztet az apostoli király

265 rendelkezésére bocsátotta, akinek adományaként bírta. Ami még hátra volt öregségéből, azt magának és az ájtatoskodásnak szentelte... A kalocsai egyházmegye Telegdi halálával megüresedve várta főpapját. György (Lippay)

266 esztergomi érsek a kívánságot teljesíteni akarva vizsgáló-bizottságba, továbbá a nádor mellé rendelték a fellebbviteli ügyek elbírálására. L. CJH 1608-1657 138., 158. Az 1625-ös országgyűlésen újból a nádor mellé helyezték (51. te), emellett többekkel együtt a magyar-morva határ ellenőrzésével és kiigazításával bízzák meg (23. te). L. uo. 252., 266. 1644-ben lemond a püspökségéről: az Episcopatus Nitriensis szerzője szerint azért, mert „ereje megtört" („ob fractas vires", 356.), kérdéses azonban, hogy nem játszott-e szerepet távozásában a fent említett nézeteltérés a káptalannal. Mindenesetre ennek némileg ellentmond az az 1645. január 2-án kelt levél, melyben, mint a nyitrai püspökség adminisztrátora arra kéri III. Ferdinánd királyt, hogy hagyja meg a nyitrai káptalant a szkalkai apátság javainak élvezetében, melyet utóda, Püsky János, egyben szkalkai apát el akar adományozni. L. Vagner József: Adalékok a nyitrai székeskáptalan történetéhez. Nyitra 1896. 468—469. Még l. a 273. jegyzetet. 1647-ben hunyt el: halálának pontos ideje ismeretlen. Telegdi János egyetlen írásos művet hagyott hátra, ám ez az egy igen jelentősnek mondható. Címe: Rudimenta priscae Hunnorum linguae brevibus quaestionibus ac responsionibus comprehensa. 1598. (Majd ezt követően:) De Uteris Hunnorum, quae vulgo literae Siculorum vocantur (kézirat). A munka főleg a székely rovásírásról közölt adatok miatt értékes. Művére még l. Sebestyén Gyula: Telegdi János 1598-iki Rudimentájának hamburgi és marosvásárhelyi kézirata. In: Magyar Könyvszemle 1903. 247-280.; Jakubovich Emil: A székely rovásírás legrégibb ábécéi. In: Magyar Nyelv 31 (1935) 1-17. Telegdi János személyére még l. Episcopatus Nitriensis 351-360.; Kollányi: Esztergomi kanonokok 199-201.; Bunyitay-Málnási: Váradi püspökség IV. 95-99. 261 Püsky Jánost először 1643. július 6-án nevezték ki váci püspökké (l. Királyi Könyvek 9.383), s ezután következett 1644. szeptember 13-án nyitrai püspöki kinevezése (l. uo. 9.443). 1648-ban azonban lemondott a nyitrai püspökségről és újból a vácit kapta meg (l. uo. 10.96). Még l. a 273. jegyzetet. 262 Kalocsai érsekké 1649. február 1-én nevezték ki. L. Királyi Könyvek 10.145. A pápa 1650-ben erősítette meg méltóságában. L. Hierarchia catholica IV. 156. 263 Győri püspökké és főispánná való kinevezését (1650. november 30.) I. Királyi Könyvek 10.286. 264 Kazy: História VI. 113. 265 A magyar király ekkor III. Ferdinánd (1608-1657), német-római császár, cseh és magyar király (1637-1657). 266 Lippay György (1600-1666) esztergomi érsek (1642-1666). Személyére l. Sugár: Egri püspökök 309-318. 66