Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

vannak adataink. Jordánszky Elek szerint - aki a gyászbeszédet tartotta az érsek felett - templomot építtetett Kecelen, Nádudvaron, Lakon, Dusnokon, Szentistvánon, Bácsújfalun és Deronyán, plébánialakot Szentbenedeken, Foktőn, Miskén, Császártöltésen, Csávolyon, Sükösdön, illetve a már említett Lakon, Dusnokon, Szentistvánon, Bácsújfalun és Deronyán, valamint iskolai épületeket számos helyen. L. Jordánszky: Justa causa lugendi 24-25. Érseksége idején tovább fejlődött az esperességek rendszere: 1795-ben a főesperességeket az eddigi kettős tagolás helyett három részre osztotta, melynek eredményeképp az eddigi „alsó" és „felső" kerületek mellett megalakultak a „középső" kerületek (Középső-Kalocsai Kerület, Középső-Bácsi Kerület, Középső-Tiszai Kerület). L. Lakatos: Sematizmus 119-123. Mindemellett ő is folytatta - az 1790-ben könyvtárossá kinevezett Katona István javaslatait is figyelembe véve - a könyvtár állományának a gyarapítását (I. Winkler: Érseki kastély és könyvtár 36-38.; Boros: Főszékesegyházi Könyvtár 34-36.). Kalocsai érseki kinevezése utáni egyházi és világi pályájának állomásait szintén Jordánszky sorolja fel a gyászbeszéde elé írt, Kalocsa érsekeit számba vevő sematizmusában: ezek szerint Kollonichot 1790-ben a Hétszemélyes Tábla társbírájává nevezték ki (mint Katonától tudjuk, valójában visszahelyezték oda, l. a 222. fejezetet), majd 1799-ben a Helytartótanács tanácsosa és az Egyházügyi Bizottság (Commissio Ecclesiastica) elnöke, 1807-ben pedig a Szent István lovagrend nagykeresztes lovagja lett. L. Jordánszky: Series 13-14. Jordánszky érdekes (és további kutatással tisztázandó) epizódot közöl vele kapcsolatban: azt írja ugyanis, hogy 1806-ban VII. Pius pápa a bíborosok közé akarta kinevezni, s ezzel egy időben I. Ferenc neki szánta az esztergomi érsekséget, ám ő mindkét méltóságot visszautasította. L. uo. Legfontosabb politikai szereplése az 1790-179l-es országgyűléshez köthető, ahol a protestánsok javára hozott 1790. november 7-i császári rendeletnek a klérus nevében ünnepélyesen ellentmondott, majd november 30-án összehívta a főpapságot és közös folyamodványt készített velük a rendelkezés megváltoztatására. A törvényben azonban csak néhány formális változtatást tudott kieszközölni, a lényeges kérdésekben az uralkodó nem engedett (l. a 225. fejezetet). Kollonichot 1799 után többnyire már Budán marasztalták hivatali teendői: az említett 1803-as egyházlátogatás anyagát afőesperesek ide küldték fel neki, továbbá 1807-ben - betegeskedése miatt is - Takáts Márton nagyprépost, eddigi káptalani helynöke személyében (kire l. Sematizmus II. 1. fej.) segédpüspököt is kineveztetett maga mellé. L. Gyetvai: Egyházi szervezés 352-353., 359., 364-365.; Nagyfalusy: Takáts Márton 10. Takáts tevékenyen végezte feladatát. Az általa végzett bérmautakon kívül (1807, 1808, 1810, 1812), vagyis ezekkel egybekötve 1810-ben egyházlátogatásokat is tartott a főszékesegyházi és a tiszai főesperesség területén. L. uo. 11. Kollonich László 1817: április 23-án halt meg. Életére még l. Jordánszky: Series 13-15.; uő: Justa causa lugendi; Kalocsai Schematismus 28-29.; Gyetvai: Egyházi szervezés passim.