Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)
„Breviárium rerum Hungaricarum historico-geographicum" és többekkel együtt a „Quadripartitum opus" című könyveket. 74 74 Gregoriánczi Pál (7-1565) horvát eredetű család sarja volt. Gregoriánczi Ambrus (valószínűleg Pál unokabátyja) 1547-ben kapott királyi adománylevelet a Zágráb megyei Pebresnye helységre. Pál 1549-ben zágrábi kanonok, 1550-ben zágrábi püspök, 1554-ben pedig győri püspök lett, majd 1565ben megkapta a kalocsai érseki címet, de ezt a titulust már csak néhány hónapon keresztül viselte. Gyorsan ívelő egyházi karrierje diplomáciai tevékenységének volt köszönhető. 1550-ben a magyar klérus ügyében tárgyal Rómában és sikerül elérnie, hogy a pápa elengedje az annatákat. 1551-ben mint Ferdinánd követe vesz részt a trienti zsinaton, ahol számos kérdésben felszólal (két szín alatti áldozás, gyónás, utolsó kenet, nemzeti nyelv használata a misén) és ennek köszönhetően beválasztották több, a zsinati végzéseket kidolgozó bizottságba is. L. Fraknói: Szentszék III. 100-101. 1552 januárjában egy igen kényes ügyet bíztak rá: Fráter György meggyilkolása miatt kellett Ferdinándot védenie a főpásztor előtt. A király utasítására Trientből Rómába ment, ahol átadta az uralkodó emlékiratát III. Gyula pápának, és a másik követtel, Don Diego Lassóval együtt sikerült kieszközölnie egy időleges feloldozó bullát Ferdinánd részére. Ezután visszautazott Trient be, és a zsinat április 28-i feloszlásáig részt vett annak munkájában. L. Fraknói: Szentszék III. 74-80., 101. E hosszú és nehéz követség jutalmául kaphatta meg a győri püspökséget 1554-ben. Egyházi és diplomáciai pályafutása mellett jelentős még tudományos munkássága: részt vett annak a bizottságnak a munkájában, amely az 1548: XXI. te. alapján a Werbőczy-féle Hármaskönyv átdolgozását elvégezte. Az így megjelent mű volt a Katona által is említett Quadripartitum, a magyarországi szokásjog terjedelmes összefoglalása, amely már 1553-ra elkészült. Ferdinánd végül nem szentesítette, mivel a jogtudósok megtagadták azon kérését, hogy bizonyos, az uralkodóra vonatkozó engedmények (pl. hogy a törvény a királyra ne terjedjen ki) foglaltassanak bele a gyűjteménybe. A Quadripartitum csak 1798-ban látott nyomtatásban napvilágot (Quadripartitum opus iuris consuetudinarii regni Hungáriáé. Zágráb, 1798.), habár többször sürgették kiadását. Ennek egy részletét, amelyben Gregoriánczi a magyar királyok törvényeinek érvényességéről ír, ill. a királyok rövid életrajzát adja (Quorum Regum Privilégia serventur, et quorum non, ас Regum Hungáriáé nomina seriatim deseripta. In: Quadripartitum 56-68.), Kovachich önállóan is közölte (l. Scriptores I. 315-331.). Fennmaradt továbbá több példányban kéziratos dekrétumgyűjteménye, amelynek két fejezete is megjelent nyomtatásban: az egyik a Kovachich által publikált „Mnemosynon" (Mnemosynon sive Praelati et Barones cum offieiis et Residentiis aetate nostra. In: Kovachich: Scriptores I. 98-111.) amely tulajdonképpen sematizmust ad a magyar egyházi és világi elöljárókról 1558-ból, míg a másik a Bél Mátyás által kiadott „Breviárium Rerum Hungaricarum Historico Geographicum" (l. Bél: Adparatus ad históriám Hungáriáé, sive collectio miscellanea monumentorum ineditorum... I-II. Pozsony 17351746. II. 85-112.). Az utóbbi kis mű országleíró részében Gregoriánczi lényegében Oláh Miklós Hungáriájának átdolgozását adja (a Dekrétumgyűjteményben ez a rész „ Vngaria " néven szerepel!), ám ő inkább az egyházmegyéket helyezte előtérbe (ezek alapján veszi át az ország földrajzát) és tekintettel volt a „Hungária" megjelenése óta bekövetkezett változásokra. Gregoriánczi életéről összefoglaló tanulmány eddig nem készült. Tudományos munkásságának történetírói vonatkozásaira, ill. műveinek részleges bemutatására l. Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI-XVII. századi magyarországi történetírás történetéből. Kézirat. Bp. 1975. 128-132. Gregoriánczi dekrétumgyűjteményére l. Jánosi Monika: Gregoriánczi Pál kéziratos törvénygyűjteménye a XVI. század közepéről. In: Magyar Könyvszemle 104 (1988) 54-64. Gregoriánczi Breviáriumának szerkezetét és Bél Mátyás Notitiájával való kapcsolatát elemzi Zombori István: Bél Mátyás és a Notitia Hungáriáé. In: Bél Mátyás: Csongrád és Csanád megye leírása. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1980-81/2. Szeged 1984. 128., 140-141. Gregoriánczi zágrábi püspökségére l. Andrija Lukinovic: Pavao Gregorijanec. In: Zagrebacki Biskupi 247-248. 29
