Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)
velem a beszéd egész fölépítését, majd az egyes részeket, ahogy a szerkesztésben előrehaladt. Az ékes beszédnek még nagyobb elismerést szerzett a tiszteletreméltó öreg tüzes előadása, olyannyira, hogy, bár egy óránál tovább tartott, a hallgatók mégsem unták, hanem a végén általános tapssal jutalmazták. Mindenfelé eljutott Patachich híre az egész országban, bár azelőtt is nagy neve volt; mindenütt megérdemelt dicsérettel emlegették, mindenütt megérdemelt kitüntetéssel fogadták. CCX. De a nagy örömöt végül gyász váltotta fel. Még ebben az évben, amikor oly nagy volt az egész magyar nemzet öröme az egyetem alapítása miatt, Mária Terézia váratlan halála nagy gyászba borította az egész országot, elsősorban az elárvult királyi egyetemet. A királynő november 29-én halt meg, miután a haldoklók szentségeivel megerősítették. Leróttuk kegyeletünket a legjobb anya iránt a pompás emlékműnél, melyet Patachich érsek a budai plébániatemplomban emeltetett. Kalocsán is ünnepélyes engesztelő áldozatot mutattak be a meghalt királynőért, majd ennek befejeztével kiosztották az 500 forintot, melyet a jámbor királynő az itteni szegényeknek hagyományozott. Majd Patachich körlevelet intézett egyházmegyéje összes plébániájához és megparancsolta, hogy ünnepi engesztelő áldozatot mutassanak be és minden egyes pap mondjon három misét az elhalt jóságos uralkodóért. CCXI. Mária Terézia előtt néhány nappal, 1780. november 17-én meghalt báró Barkóczy Sándor, a káptalan felújítása után ezen érseki egyház első nagyprépostja. Utóda Palma Ferenc Károly lett, aki már az érsek mellett fölszentelt kolofóni püspök és segédpüspök volt. Mihelyt elfoglalta tisztét, bevezette, hogy a káptalani testület a Patachich Ádámtól kapott jótétemények emlékéül hálából évenként október 27-én, mikor az érsek a palástot megkapta, ünnepi misét ajánljon föl a jótevő főpásztorért és a templom oltárának evangéliumi oldalán a falba rögzített fekete márványba a következőket véssék be: „A jóságos, hatalmas és magasságos Istennek. Nagyméltóságú, méltóságos és főtisztelendő zajezdai báró Patachich Ádám kalocsai és bácsi érseknek, a Szent István lovagrend nagykeresztesének, ő császári és királyi felsége valóságos belső államtanácsosának, a kalocsai érseki káptalan létszámban, jövedelemben, új házakban gyarapodva, gazdag egyházi fölszereléssel, terjedelmes könyvtárral megajándékozva, toulouse-i kereszttel és uszállyal kitüntetve, a legjobb atyának és főpapnak, fiúi szeretete zálogául, hálája örök jeléül, helyezte el ezt még életében; és hogy mindig áldott legyen az emléke, úgy döntött, hogy a szeplőtelen oltári áldozat minden évben november kalendae-jának 6. napján 1031 megújuljon érte. 1781." Az érsek a káptalan nyilatkozatát és fölajánlását örömkönnyek közt fogadta és nemes bőkezűséggel elengedte a kanonokoknak azt a 6525 rajnai forintot, melyet azok házaik fölépítéséért ígértek neki. Már előbb, 1780. október 13-án érseki hatalmával megengedte, hogy a kanonokok violaszínű övet, violaszín szegélyű palástot és harisnyát hordhassanak. Bőkezű volt a joghatósága alá tartozó templomok építésében is: a bácsi templomot befejezte, Császártöltésen és Csávolyon templomot építtetett 7000 forintért, a foktőit 5000 forinton a befejezésig vitte; három tisztviselő: a jószágigazgató, a tanító és az számvevő házaira 15900 forintot költött. 1031 Október 27-én. 237
