Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

A KALOCSAI ÉRSEKI EGYHÁZ TÖRTENETÉNEK MÁSODIK RÉSZE KALOCSAI ÉRSEKEK A MOHÁCSI VERESÉG UTÁN 59. VI. JÁNOS 1527-től I. /2 *-УУЭ mohácsi vereség után a kalocsai és bácsi egyház igen gyászos képet mutatott. A barbár düh mindkettőben lemészárolta vagy szétkergette a kanonokokat, a keresztényeket rút szolgaságba hurcolta, a szent épületeket kirabolta és fölperzselte. Teljes 170 évig nyögte ez az egyházmegye a törökök kegyetlen igáját, amely idő alatt egyetlen érsek sem lakott székvárosában. A kalocsai érsekek címe azonban nem szűnt meg, hanem többnyire egyes egyházak - mint a nyitrai, győri, veszprémi - vezetőire ruházták. Buda visszafoglalása után - amint majd látni fogjuk - elsőként Kollonich Lipót érsek látogatta meg Kalocsát. Utóda Széchényi Pál lett, aki már egy érseki lakhelyet is emelt itt, melyet utódai több mint fél évszázadon át használtak. Ezt követően 1710-ben Csáky Imrét nevezték ki kalocsai érseknek, aki többször kiszállt ide és helynökeivel, Barbácsi

1 és Fábri

2 váradi kanonokokkal a kánoni előírások szerint megvizsgáltatta a kicsiny katolikus nyájat. Mivel azonban ezek hárman saját püspökségüktől, amelyből éltek, nem váltak meg, nem Kalocsán, hanem Kollonich Győrött, Széchényi Veszprémben, Csáky pedig Váradon tartották székhelyüket. Elsőként Patachich Gábor vállalkozott arra, hogy 1 Barbácsi vagy Barbácsi Ferenc. Személyére l. a mű végén található sematizmus (továbbiakban: Sematizmus) III. részének 7. fejezetét. Kurzívval szedjük azokat a lábjegyzeteket, illetve kiegészítéseket, amelyeket magunk írtunk Katona művéhez (Tóth Gergely). 2 Fábri Jakab. Személyére l. Sematizmus III. 30. 1