Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)
nyitrai püspökség kormányzója a Szentatyától a Városban nemrég a kalocsai és bácsi érsekség részére saját személyére palástot kapott, mivel azonban a törökök vadsága miatt érseki székhelyétől megfosztva a nyitrai püspökséget kormányozza, mely a mi érsekségünk alá tartozik, ott a palástot érseki beleegyezés nélkül a kánonok szerint nem viselheti, ezért a nevezett méltóságos kalocsai és bácsi érsek úr iránti különleges és testvéri jóindulatunktól vezérelve, saját személyére, utódainkra, az esztergomi érsekekre való kötelezettség nélkül, felhatalmazást adunk neki élete tartamára, hogy karácsony, újév, húsvét, pünkösd, Szűz Mária mennybemenetele és a nyitrai egyházmegye védőszentjének ünnepén az érseki palástot viselhesse a nyitrai egyházmegyében, valamint erre fel legyen hatalmazva, jelen levelünk ereje és bizonysága alapján. Kelt Sellyén, 1625. április 18-án." Tehát Pázmány, azután, hogy megvédte egyháza jogait, megértőnek mutatkozott a székhelyéről elűzött kalocsai érsekkel szemben. XLI. Az ugyanezen év szeptemberében tartott soproni országgyűlés után, III. Ferdinánd koronázásakor Telegdi a kalocsai érsekek hagyományos szolgálatát végezte. 236 Csak az a furcsa, hogy az ez évi dekrétum végszavában, december 20-án még csak választott kalocsai érseknek nevezik, 237 holott láttuk, hogy már március kalendaeja előtt megkapta az érseki palástot. De a következő évben már hiányzik a „választott" szó, 238 valamint 1629-ben is. 239 Ez évben nyomozást indíttatott az érseki birtokok után, tanúként kihallgatva azokat, akik Kalocsa vidékéről FelsőMagyarországra költöztek a török elől. Tőlük többek közt megtudta, hogy az érsekség birtokairól szóló írásokat Győrfi Lázárnál látták. 240 Mikor pedig 1630-ban Pázmány Nagyszombatban zsinatot tartott, amint a második napon, vagyis április 15-én készült jegyzőkönyvek bizonyítják, „nagyon szelíden és nyájasan nyilatkozatot tett: a jelen zsinatra ő azért jött el, mert a méltóságos bíboros úr meghívta: mindazonáltal az ő érseki kiváltságáról, melyet a maga és utódai számára meg akar őrizni, ugyanazt a tiltakozást szándékozik bejelenteni, melyet elődje, néhai méltóságos Napragi Demeter kalocsai érsek tett az 1611. évi tartományi zsinat jegyzőkönyvében. Ennek hallatára a méltóságos bíboros úr hasonló szeretettel és nyájassággal felelte: Ő és a nevezett méltóságos kalocsai érsek úr már jóakarattal és barátságosan megegyeztek és még tegnap megbíztak 236 Uo. 106., 119., 121., 123. Katona a kalocsai érsekek koronázáskor betöltött szerepére gondol. A História eritica XXXI. könyvének 90-125. oldalán Ferdinánd főhercegnek, II. Ferdinánd király elsőszülött fiának magyar királlyá koronázásáról (III. Ferdinánd) lehet olvasni: ebből emeli ki itt azokat az oldalakat, ahol a kalocsai érsekről történik említés. 237 Uo. 177. L. CJH1608-1657 276. 238 Uo. 288. 239 Uo. 334. 240 Telegdi János hozzálátott az érsekség javainak feltérképezéséhez, folytatva ezzel Lépes kezdeményezését (l. a 224. jegyzetet). 1626-ban a Solt megyei birtokokat íratta össze, majd 1629-ben, ahogy Katona is írja, a megidézett tanúk vallomásai alapján vizsgálatot tartott az érsekségnek adózó falvakról. Ezeket az adatokat felhasználva igyekezett visszaszerezni az érseki birtokokat, azonban a ránk maradt források arról tanúskodnak, hogy a környékbeli birtokosok - akik szintén igényt formáltak e teriiletek adóztatására - igyekeztek ezt megakadályozni, ami több összeütközést eredményezett a két fél között. Minderre l. Molnár: Kalocsai érsekség 143. 62
