Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)
megakadályozták. Most annál hevesebben várják felséged szerencsés megérkezését és fölavatását, ahogyan a halasztás meg szokta növelni az égő vágyakat. Ez a kifejezhetetlen vágy szárnyakat adott a karoknak és rendeknek, hogy tekintet nélkül időre, utazásra, költségekre, mindannyian a felségedtől kijelölt helyre és időre sietve megérkezzenek; nincs is más vágyuk, csak az, hogy felségedet a még hátralévő csekély út szerencsés megtétele után lássák, tiszteletüket tegyék és megkoronázzák." CCXXIV. Mikor eljött november tizenötödike, a koronázásra kitűzött nap, Kollonich maradéktalanul elvégezte azokat a megszabott feladatokat, melyek a kalocsai érseket illetik. Mikor a koronázandó királyt a szentélyből a főoltárhoz vezették, ő haladt a jobbján. Majd a római főpapi szertartáskönyv előírása szerint a prímáshoz fordulva hangos szóval ezt mondta: „Főtisztelendő atya, a katolikus anyaszentegyház kérelmezi, hogy az itt jelenlévő kiváló vitézt a királyi méltóságra emeld." A prímás kérdésére „Tudjátok, hogy méltó és alkalmas erre a méltóságra?" - ezt felelte: „Tudjuk is és hisszük is, hogy ő méltó Isten egyházához és alkalmas ennek az országnak a kormányzására." Ezután újból a jobb oldalán ment, mikor a fölkenésre az oltárhoz vezette. Ő nyújtotta csókra neki az evangéliumos könyvet. Elvezette a fölajánlásra és visszavezette a trónhoz. Levette fejéről a szent koronát az Úrfelmutatás alatt és átadta a nádornak; mikor az érsek a szentáldozásra újból visszavezette a királyt trónjára, a nádor megint visszatette a szent koronát a fejére. A koronával a fején a király a fehér-zöldpiros szövettel leterített fahídon át a ferencesek templomába indult, jobb oldalán az esztergomi, balján a kalocsai érsek haladt. Ugyanígy maradtak, míg ott a trónon a király az aranysarkantyús lovagokat felavatta. Ezek és az érsekek mentek előtte, mikor a Szent Mihály-kapun kívül állított emelvényhez vezették és szokásos módon megeskették a magyar szabadságjogok megtartására. Mindezek végeztével a királyi asztalhoz ültek. 1057 CCXXV. Ez volt a kellemes része a dolgoknak; ám a kalocsai érseket megbántotta a tűszúrás, amelyet a nemkatolikusok javára november 7-én kiadott rendelkezés okozott. 1058 Ezért vendégségbe hívta mindazokat, akiknek szívügye volt a katolikus vallás, és javasolta, hogy kérvényben forduljanak a királyhoz. A kérvényt a püspökökön, apátokon, prépostokon, a káptalanok küldöttein kívül 80 mágnás, nemes és küldött írta alá. Ennek a kérvénynek az lett az eredménye, hogy a vallásügyről szóló törvénycikkbe nem vették bele a gyűlölt szavakat, miszerint az apostoli király „az evangélikusok egyházának a feje" és hogy a katolikus vallás a többiekkel „egyenlőképpen bevett". Nagyon fontos volt a katolikusok következő előterjesztése is. IV. paragrafus: „Ha őfelsége méltóztatik kegyesen megengedni számukra 1059 a nemzeti zsinatok tartását, méghozzá olymódon, hogy a zsinati határozatokat se királyi végzésekkel, se törvényhatósági utasításokkal ne lehessen megváltoztatni, ez véleményünk szerint nem mást jelent, mint államot teremteni az államban, a királyi méltóság és alkotmányunk legnagyobb kárára és sérelmére; mégpedig olyan államot, 1057 A koronázás leírását Katona részben az országgyűlési naplóból meríti. L. Diarium Comitiorum 213-220. 1058 A rendelkezés teljes szövegét I. Acta Comitiorum 262-270. 1059 Vagyis a protestánsok számára. 249
