Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

mely törvényhozó hatalmat gyakorol a király és az ország négy rendjének összejövetele nélkül és anélkül, hogy helytelenül kimondott szabályait akár az ország, akár a törvényhatóságok előzetesen megvitatnák, vagy törvényhatósági utasításokkal, illetve kegyes királyi végzésekkel meg lehetne őket másítani." Lipót a kalocsai érseknél összegyűlt katolikusok érveinek hatására elrendelte, hogy az ilyenfajta szabályzatok csak akkor érvényesek, miután átmentek a királyi felülvizsgálaton és helybenhagyták őket. Üdvös volt tehát ez az összejövetel Kollonich érseknél 1790. november 30-án. Egy névtelen szerző tollat fogott ellene; de erőtlen érveit, vagyis inkább vaskos gúnyolódásait könnyedén ízekre szaggattuk egy kis könyvben, melynek címe: „A leleplezett ál-katolikus."

1060 CCXXVI. Hogy a kalocsai érseken a II. József által ütött seb begyógyuljon, az illír karok ezen a gyűlésen közmegegyezéssel a következő kérelmet terjesztették elő:

1061 „Úgy véljük, hogy a zenggi püspökséget, mely a felséges magyar királyok által kibocsátott régi és legújabb oklevelek záradéka és más történelmi emlékek tanúsága szerint a szent koronához tartozott, nemrég azonban az újonnan fölállított laibachi érsekség alá rendelték és ezzel elszakították a szent koronától, újból vissza kell állítani a kalocsai érsekséghez, melynek mindig is tartománybeli püspöke volt, annál is inkább, mert a jelenlegi püspök úrhoz intézett pápai bullákat úgy bocsátották ki, hogy abból nyilvánvalóan kiderül, miszerint a zenggi püspök a kalocsai érsek tartománybeli püspöke." A kalocsai érsekség tehát visszanyerte jogait. Miután erejéhez mérten a vallásügyről is gondoskodott, az országgyűlés 1791. március 12-én történt föloszlatása után az éberen őrködő főpásztor sietett vissza nyájához. Éjjel-nappal utazva március 17-én Kalocsára érkezett. Nem sokkal ezután üdvös módon bevezette, hogy az úgynevezett „Hóra canonica"-kat, melyeket eddig egyénileg végeztek, ezentúl az érseki székesegyházban közösen énekelve tartsák.

1062 A kanonokokkal szemben, akik ezt a 1060 A névtelenül megjelent mű, amelyre Katona itt utal, Abaffy Ferencnek (1732-1817), Árva vármegye alispánjának és országgyűlési követének, a nemesi ellenzék francia forradalmi eszméket is valló, s a protestánsok ügyét nagy hévvel támogató tagjának a munkája (Declaratio statuum catholicorum, qui ad conventum catholicum, die 30. Novembris anno 1790. apud Archiepiscopum Colocensem celebratum, non influxerunt. Pozsony 1791.). Ebben a szerző a Kollonich körül tömörülő katolikus párt folyamodványát támadja kétszínűségéért, a királyi rendelettel való szembefordulásáért, a belső meggyőződés és a lelkiismeret szabadságának a tagadásáért, a magyar jog megsértéséért stb. Ezeket az állításokat cáfolta Katona - gunyoros és ingerült hangnemben - az általa említett, szintén névtelenül kiadott munkájában (teljes címe: Larva pseudo-catholico detracta, qui declarationem statuum catholicorum Posonii commentus est. Pozsony 1791.). Megjegyzendő, hogy az Abaffy műve körüli vitának van még egy kalocsai vonatkozása: Vajkovics Imre jezsuita áldozópap, később kalocsai nagyprépost, aki egy ideig helytartótanácsi cenzor is volt (személyére l. Sematizmus I. 20. fej.), szintén írt egy kritikát a műről, melyben Katonához hasonló stílusban véleményezte a felvilágosult szerző írását. Vajkovics (ugyancsak névtelenül megjelent) művének címe: Censura religionario-politica libelli, cui titulus: Declaratio statuum catholicorum... [s. l.J 1791. Az 1790-1791-es országgyűlés vallásügyi vitáira, a király rendeletére és a kérdés lezárására még l. Marczali Henrik: Az 1790/1-diki országgyűlés. l-II. Bp. 1907. II. 221-296. 1061 Acta Comitiorum 229. 1062 Kollonich László 1791. április 16-án tartott konzisztóriumot a káptalani testülettel együtt, ahol úgy 250