Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)
CLXXXIII. Miután 1764-ben kimeríthetetlen bőkezűséggel ötezer forintos költséggel helyreállíttatta a villámcsapástól fölgyulladt nádudvari templomot és plébániát, a papnövendékek intézetén végezte el az utolsó simítást, melyet még elődje kezdett meg. Tízezer forint költséggel boltívekkel toldotta meg és ellátta a szükséges fölszereléssel, majd 1764. augusztus 15-én ide költöztette át a papnövendékeket. 953 1765-ben Foktőn egy kertet engedett át nekik. Óriási dolgot cselekedett a közjó érdekében akkor, amikor a régi papnevelő intézetet átengedte a piarista atyáknak használatra, akiket azért hívott meg, hogy itt az egyszerűbb és magasabb szintű tantárgyakat tanítsák a haza ifjúságának. Ezt még megtoldotta pénzbeli adománnyal, amint a következő levél mutatja: „Németújvári Batthyány József gróf, a kalocsai és bácsi kánonilag egyesült egyházak érseke, a jeles apostoli-királyi Szent István-rend nagykeresztes lovagja, nemes Vas vármegye örökös ispánja, Bács vármegyének pedig örökös főispánja, Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült megyék főispáni hivatalának ideiglenes adminisztrátora, császári és királyi belső államtanácsos, a magas hétszemélyes tábla ülnöke, az ügy örök emlékezetére jelen sorainkkal tudtul akarjuk adni, miszerint az állam lelki és anyagi javának előmozdítására pásztori tisztünk szerint ügyelve, a szeretettől és vágytól ösztönözve, ismételten megfontoltuk elménkben, végtére is milyen jó módszerrel tudnánk a mi kedves hazánk és az igazhitű magyar egyház gyarapítását elérni és bármi módon biztosítani ezen elpusztított alsó részek művelődését, melyeknek a jóságos Isten adományából és országunk jelenleg szerencsésen uralkodó fejedelemének kegyelméből érseke vagyunk. Sokszoros és sokirányú töprengésünkben figyelembe véve azt is, hogy az igen nagy területi távolságok miatt teljesen nélkülözzük az iskolákat, s emiatt vidékünk tehetségei nem tudnak megfelelő módon kiképzést nyerni a tudományokban, hogy azután bármely irányban hasznára lehessenek az államnak, végül az jutott eszünkbe, hogy jobban nem tudunk a közjóról és közérdekről gondoskodni, mint ha itt helyben, érseki székhelyünkön, Kalocsa városában bizonyos nyilvános iskolákat nyitunk, melyekben az emberek mindjárt gyermekkortól kezdve hozzászoknak ahhoz, hogy a komoly dolgok elöbbrevalók a játéknál, s ahol az alapfokú ismereteket és erényeket elsajátítják és a hit- és erkölcstanban már abban a korban kiképzést nyernek, mely még minden jóra hajlamos és erről az útról még öregkorukban se térnek le. Ez volt a vágya már régen nagy emlékezetű elődünknek, zajezdai Patachich Gábor Hermann grófnak, a kalocsai érsekség örök emlékezetre méltó helyreállítójának és ezen üdvös szándéka néhány emlékét, sőt írásai közt egy értekezést is hátrahagyott, megelőzve bennünket... De valószínű, hogy a kalocsai káptalan újbóli helyreállítása, egész egyházmegyéjének a többiek mintájára való szabályozása, számos plébániatemplom és parókia építése, magának a székesegyház szentélyének befejezése, sok használati és főpapi kellékkel történt ellátása után - mint mondom - valószínű, hogy ekkora dolgokkal lekötve, amelyek időbe is, pénzbe is kerültek, őt, aki az annyira óhajtott és ápolt közjó érdekében még többet is készült megtenni, korai és soha eléggé nem fájlalható halála megakadályozta ebben s így nem lelhette örömét az iskolák tervezett felállításában, minket, utódait pedig megfosztott a már felállított iskolák gyümölcsétől, amit eddig már bőségesen élvezhettünk volna. 953 Az új épület befejezésére még I. Winkler: Papnevelés 15-16. 211
