Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

CLXXXIV. Mi pedig, akiknek a kalocsai egyház, a közösség és a mi vidékünk érdekében oly kiváló érdemeket szerzett elődünk nyomdokaiba lépni csak megtiszteltetés lehet, már akkor, amikor a múlt évben a papnövendékek új intézetét, melynek alapjait az érseki székesegyház mellett a szintén tisztelendő emlékű közvetlen elődünk, zétényi Klobusiczky Ferenc gróf rakta le, de a halál, mindannyiunk közös sorsa, megakadályozta a befejezésben, végleges állapotba hoztuk és a papnövendékeket a székesegyháztól eléggé távol eső régi helyükről, melyet még boldog emlékezetű Csáky Imre bíboros, szintén kalocsai érsek, hőn szeretett elődünk, akinek korai halálát részvéttel vettük, építtetett és folyamatosan alakíttatott át a papnövendékek tanintézetévé, átköltöztettük és új helyükön az egyházmegyebeli papokból három új tanárról gondoskodtunk számukra saját költségünkön, hogy a magasabb tantárgyakba és a szent tudományokba beavassák őket, azt is elhatároztuk magunkban, hogy abba a házba, amelyből a papnövendékeket a kényelmesebbe költöztettük át, valamelyik szerzetesrend tagjait hívjuk meg, hogy az általunk meghatározandó alapítvány ellenében ott úgynevezett humán iskolát nyisson meg, az ifjúságot a jó tudományokban és erényekben oktassa, az elmét a bölcsesség, az erkölcsöket a szentség szellemében képezze s így a közösségnek derék, Istennek pedig szent és tetsző népről gondoskodjék és teljes erejével iparkodjék. Ugyanis egyéb előnyök mellett, melyek ebből az üdvös intézményből származhatnak, nem ok nélkül hihetjük, hogy egyházmegyénknek is meglesz ebből a maga haszna, mivel a már zsenge koruktól Isten szent félelmében, dicsőségének és tiszteletének előmozdítása iránti buzgalomban, a derék és szabad emberekhez méltó tudományokban szinte szemünk előtt nevelkedő ifjak magukkal hozzák a papi hivatást, s kiváló lelkipásztorokká fejlődhetnek, akik a nap hevét és súlyát hősiesen tudják viselni. Mindezért haladék nélkül meghívtuk tisztelendő Tapolcsányi Gergely atyát, a piarista szerzetesrend magyarországi tartományfőnökét, hogy szerzete tagjait letelepítsük Kalocsán az iskolák ellátása céljából. Hogy a nevezett szent rend az általunk kijelölt tantárgyak tanításáért megfelelő ellátást kapjon és a tanárokat élelmezhesse, kölcsönös eszmecsere után a következő pontokban körülírt és örök időkre szóló megállapodásra jutottunk a nevezett szent piarista rend magyar tartományával: I. 15 ezer rajnai forint tőkét adunk a piarista atyáknak, mihelyt az alapítólevél értelmében Kalocsán letelepedtek. II. Használhatják a kalocsai plébániatemplomot a kijelölt oltárral és sekrestyével. III. Örök joggal átadjuk nekik a régi szemináriumot székházul. IV. Iskola számára átadjuk nekik az elemi iskola épületét, mely a szeminárium mögött épült. V. Elegendő területet hasítunk ki nekik kert céljára, melyet saját költségükön kell elkeríteniük, beültetniük és művelniük. Ezek ellenében viszont a piarista atyák vállalták, hogy a rendjükből való szükséges személyeket Kalocsán eltartják és az ifjúságot a tudományos alapismeretektől a bölcseletig bezárólag tanítják... Egy bölcselettanár logikát, metafizikát és etikát tanítson; egy másik általános és részletes fizikát; a harmadik pedig polgári építészetet és a matematika főleg azon részét oktassa a hallgatóknak, melyet geometriának nevezünk... Kelt hajósi érseki házunkban, június 12-én, az Úr 1765. évében."

954 Miután Mária Terézia ezt a jámbor alapítványt királyi jóváhagyásával 954 A levelet teljes terjedelmében l. Gál: Kalocsai piarista kollégium 147-152. A forrásközlésből kiderül, hogy az alapítólevélben benne foglaltatik az iskola tanrendje és az egyes tantárgyakra vonatkozó 212