Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)
már bőségesebb. így szól: „A jóságos, hatalmas és magasságos Istennek. Állj meg, vándor, e könnyeket fakasztó urna, melyet magad előtt látsz, nagyméltóságú, méltóságos és főtisztelendő zajezdai gróf Patachich Gábor Hermann testvéri hamvait tartalmazza, akit, miután az erény vezetésével, a szerencse kíséretével az egyházi és világi rend legfőbb fokait megjárta, a halál, mely semmi rangnak nem kegyelmez, nagyszerű pályája közben megállított, de az óhajtott célhoz vitt, mert, miután mint zágrábi kanonok, kamerci főesperes, pozsegai prépost, szerémi püspök, végül kalocsai érsek, a nemes Bács megye örökös főispánja, a magas hétszemélyes tábla első ülnöke és társbírája, VI. Károly és Mária Terézia királynő valóságos belső államtanácsosa, Istennek, uralkodójának, hazájának, övéinek és másoknak, s főleg a szegényeknek atyja, horgonya, támasza, élt, s érdemeiért az ég az adósa lett, a hálás utókor gyöngéd emlékezetében élve, jámbor munkássága közepette meghalt Bécsben, 1745. december 5én. Testvéri szeretetük ezen utolsó emlékét állították: testvére, Sándor császári és királyi kamarás és valóságos tanácsos, somogyi főispán és Lajos verőcei főispán." 812 Ugyancsak dicséröleg szólt róla Mariosa, 813 mikor a Váradról Kalocsára áthelyezett Patachich Ádámnak 814 költeményt írt, az „m" betű alatti jegyzetben: „Gróf Patachich Gábor Hermann Domonkos, előbb szerémi püspök, 1733-ban kalocsai érsek. Ezt az érsekséget a mohácsi vész okozta romokból szerencsésen felemelte, nevének örök dicsőségére. Telepeseket hozott be, 13 templomot emelt, plébánosokat állított, azoknak nemcsak lakásról, hanem jobb megélhetésről is bőkezűen gondoskodott a sajátjából, papnevelő intézetet alapított, bevezette a hittudomány tanítását, Hajóson kastélyt építtetett, kies parkkal, s minden eszközzel segítve az összeomlott gazdaságot, a pusztaságot termőfölddé, a földet műveltté változtatta. A terjedelmes és pompás székesegyházat majdnem teljesen felépíttette s utódai fejezték be hasonló kegyelettel; a főoltárt ébenfából, ezüstből és drágakövekből készült szépséges szentségházzal csodálatosan fölékesítette. De a kalocsai káptalan is, melyet elsőnek hívott megint életre és saját háztartásából örökös javadalommal is ellátott, hálásan tiszteli benne atyját és alapítóját." Szeretnénk még ehhez hozzátenni Migazzi bíboros magasztaló szavait, melyeket Patachich Gábor unokaöccséhez intézett, mikor 1776-ban az érseki palásttal földíszítette: 815 „Ez az egész a tied, a te sajátod, a te vagyonod, mert annak az egyházmegyének kormányzásához fogsz, melynek István, a magyarok szent királya után, a te nagybátyád volt messze kimagasló alapítója és megalapozója. Mert mikor a gyászos mohácsi vész után a szörnyű ellenség kegyetlen dühe ezt a kalocsai érsekséget földúlta és majdnem teljesen elpusztította, Patachich Gábor buzgó munkájával, szorgalmával és pénzével régi méltóságába és nagyságába visszaállította. Nagylelkű vallásosságában ő kezdte meg a templom építését, abban a ragyogó formában, melyben most áll. Az elmúlt keserves idők alatt szétszóródott és elűzött szent tanácsot, mely tanácsadásra képes, őrzi az egyházi fegyelmet és díszt ad, ő hozta vissza és állította föl. Terjedelmes tartományában nagyrészt ő állította az isteni dolgok intézőit és a lelkek őreit a hívő 812 L. KFL. I. 1. с Patachich Gábor é. n. (1746.) 813 L. Mariosa: Poéma „m" jegyzet [17 v .] 814 Patachich Ádám (1717-1784) kalocsai érsek (1776-1784). Személyére l. a 189-214. fejezeteket. 815 L. Migazzi: Sermof. В Г, 111
