Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)
népnek, jövedelmet biztosított nekik, oltárról és tűzhelyről gondoskodott. Ő építtetett díszes házat nemcsak a saját, hanem utódai hasznára is. A házi vagyont hihetetlen módon megnövelte. Végül... mindazt, amit itt látsz, használsz, élvezel, vagy ő alkotta vagy ő rakta le alapjait." Az ékesszavú bíboros megállapítása szerint ilyen sokat köszönhet Patachich Gábornak a kalocsai érseki egyház, melynek 10 kazulát, 15 pluviálét, 18 stólát, 20 manipulust és 28 dalmatikát adományozott. 816 816 Patachich Gábor 1698-ban született, Patachich Boldizsár magyar kancelláriai tanácsos második gyermekeként. Apja hűséges embere volt az udvarnak: tevékeny részt vállalt a Wesselényi-összeeküvés után a Zrínyi-birtokok összeírásában, amelyekből ő is magkapta a maga részét Verbovec és Rakovec várával, majd 1708-ban a bárói címet is elnyerte az uralkodótól (l. Királyi Könyvek 27.227). Családja utódai alatt is élvezte az udvar kegyét: gyermekeit, Sándort, Gábort (ekkor már kalocsai érseket) és Lajost 1735-ben grófi rangra emelte a királynő (l. Királyi Könyvek 37.239). Gábort egyházi pályára szánta a családja. Az alsóbb osztályok elvégzése után Nagyszombaton és Rómában folytatta tanulmányait, majd a rangos varasdi plébánia rövid ideig tartó kormányzása után 1729-ben elnyerte a szerémi püspökséget. Az ország legkisebb és legelmaradottabb, csupán kilenc plébániát számláló és főleg ortodox szerbek lakta egyházmegyéjében igyekezett legalább a püspökség létezését biztosítani: a püspöki székhelyen rendbehozta a kápolnát, egyházi felszereléssel látta el, továbbá egyházlátogatást tartott a katolikus plébániákon. Helyzete így is reménytelen volt, hiszen püspöksége egész területén a kamara szedte be a tizedet, így jövedelme a családi birtokokon kívül csak a kamara által juttatott csekély járandóság volt. 1733-ban áthelyezték a kalocsai érsekség élére. Működésének kezdetét beárnyékolta az érseki jogokért vívott - és Katona által bőségesen dokumentált - polémia Esterházy Imre hercegprímással, amely valószínűleg nem tett jót megítélésének és esetleges előmenetelének. A főegyházmegye életének szervezésében viszont nagy tetterőről tett tanúbizonyságot — egyben követve ezzel III. Károly 1733-ban induló, a katolikus egyház erősítését célzó reformprogramját is. Még kinevezésének évében - az 1733. március 17-én e tárgyban kiadott uralkodói rendelet nyomán felállította Kalocsán a már elődje által is tervezett szemináriumot (I. Winkler: Papnevelés 10.), majd az 1735-ös királyi és pápai engedély elnyerése után 1738-ban a főszékeskáptalant is újjáélesztette. Tervbe vette továbbá, hogy piarista tanárokat és növendékeket hív székvárosába, de a két fél közötti tárgyalások a kölcsönösen elfogadhatatlan feltételek miatt megszakadtak. Gondja volt az egyes plébániákra is: 1734-ben teljes, majd 1738-ban a Kalocsa környéki településekre kiterjedő egyházlátogatást tartott (l. Dóka: Egyházlátogatási jegyzőkönyvek 14.), továbbá tizenkét plébániát alapított (a plébániákat névszerint l. I. kötet 75. oldal) és számos templomot emelt, vagy állított helyre. Katona tud egy 1745. évi egyházlátogatásáról is, l. I. kötet 7. Emellett nekilátott az érseki székesegyház építésének, de csak a szentéllyel, a sekrestyékkel és a templomhajó egy részével készült el; ennek ellenére a meglévő részt nagy ünnep keretében, a káptalan felállításával egybekötve 1738. augusztus 14-én felszentelte. Végül a hitéletet is gondosan ápolta: az érsekség számára szertartáskönyvet adott ki Budán, továbbá részletes egyházmegyei szabályzatot készített 1738-ban (Statuta Dioecesana Generállá... anno 1738per Archi-Episcopum Patachich elaborata etpublicata... -fordításban közli Hegedűs: Patachich Gábor 225-246.). 1741-ben részt vett az országgyűlésen, ahol, mint Katona is írja, igen tevékenyen működött; azonban kétszer is komoly megaláztatás érte, először az ekkor már befolyásos Erdődy Gábor egri püspökkel szemben, aki nagyobb szerepet kapott a koronázási szertartáson mint ő, majd Pálffy János nádor részéről, aki durván letorkolta a katonai ügyekben is szavát hallató érseket. Kudarca nyilván világi hivatalai hiányának és a politikai életben való járatlanságának volt köszönhető. Fiatalon, 1745-ben halt meg Bécsben. Eletére l. Michael Salbeck: Excellentissimi... Gabrielis e comitibus Patachich... laudatio funebtis... Kolozsvár 1746.; Horváth: Natales 192-202.; Hegedűs Antal rendkívül alapos, az egyházmegye korabeli helyzetéről is gazdag információkat nyújtó disszertációja (Hegedűs: Patachich Gábor); főpásztori tevékenységére
