Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

VIII. Wadding méltán mondja Frangepánt „tudós férfinak", mert levelezése a nagytudományú Sadoletto

31 és Bembo

32 bíborosokkal ezt mutatja. Arra a panaszára, hogy az őt megerősítő pápai bulla túlságosan késik, Sadoletto így válaszolt:

33 „Jacopo Sadoletto bíboros a magyar Frangepán Ferenc egri püspöknek szívélyes üdvözletét küldi. Megkaptam számomra oly becses leveledet, amelyben az a legkedvesebb, hogy irányodban tanúsított szolgálataimat igen sokra becsülöd. Mintha bizony nem úgy kellene cselekednem, vagy lenne valami, amivel ne tartoznék kiváló erényeidért és irántam való szeretetedért! Sőt, bármi alkalom kínálkozik nekem, hogy hasznodra legyek s kedvedre való dolgot cselekedjek, azt úgy használom föl, hogy egyidejűleg tőled kapott jótéteménynek tarthassam. Mert van-e előbbrevaló dolog, mint a jókat pártfogolni és a kiváló férfiak erényeit, amilyen minden bizonnyal te is vagy, megillető tiszteletben részesíteni, különösen mikor barátságunkat olyan szilárd alapra helyeztük, hogy nemcsak kölcsönös jóakarattal, hanem vendégjoggal is szentesítettük? Ne gondold, hogy meg tudok feledkezni udvariasságodról, amelytől vezettetve Carpentrasnál eltértél útirányodtól, hogy engem meglátogass. Nagy ajándék volt számomra akkor megjelenésed és szavaid. Erről megírtam a pápának a véleményemet, főképpen abban az irányban, hogy, ha régebben esetleg valami bántót talált természetedben, gondoljon arra és ismerje fel, hogy a felfuvalkodottság és a nyíltszívűség között igen nagy különbség van. Amit az egyházi tisztségek megerősítésének elhalasztásáról írsz, a te leveled érkezésével egy időben kaptam egy másikat is Rómából a te Marsupino Jánosodtól, melyben azt írja, hogy már mindent elintéztek és ami a legfontosabb, veled kapcsolatban is rendeződtek a dolgok. Ennek a híradásnak nagyon megörültünk. Csak azt sajnáltam, hogy én nem voltam a senatusban, mikor téged említettek. Méltóságod és erényed megkapta volna a jogos és megillető dicséretet, jóllehet az bármelyikünk tanúskodása nélkül, magában is ragyog. Levelednek ama szavait, melyekkel megerősíted, hogy soha semmiféle sérelem miatt az apostoli szentszék tiszteletétől és a vele való kapcsolattól el nem térsz, én a legnagyobb mértékben helyeslem, s úgy vélem, ez illik hozzád a leginkább. Bizony, ez a magatartás méltó azokhoz, akik az Istent szemlélik, nem pedig az embereket. Vannak ugyanis olyanok - amint te szent komolysággal írod -, akik csak arra figyelnek, amit szemükkel és érzékükkel fölfoghatnak; pedig ezekben az emberek nap mint nap csalóka tévedésbe esnek. De ezekről elég ennyi. Igen kellemes volna számomra, ha szép hosszú leveleket írnál. Mert amiket kaptam, igen rövideknek találtam, oly nagy élvezettel olvastam. Ha Rómában lennék, sűrűn zaklatnálak írásaimmal. Most messze vagyok a világtól s nem is tudom biztosan, mikor fogok visszatérni a Városba; ugyanis eddig nem látok semmit, mely odavonna és sok dolog van, ami itt lekötve tart. Ezért tudd meg: ingadozók korábbi szándékomban, hogy visszatérek-e Rómába. De bármit is teszek majd, értesítelek. Tedd meg a barátságunkért, 31 Jacopo Sadoletto (1477-1547) itáliai humanista, X. Leó pápa titkára, majd carpentrasi bíboros érsek. Frangepán akkor ismerkedett meg vele, amikor az 1538-1539. évi követútja során, mely egyébként hivatalosan V. Károly császárhoz vezetett, Szapolyai titkos megbízásából felkereste a francia királyt. L. Sörös: Frangepán Ferenc 546. 32 Pietro Bembo (1470-1547) itáliai humanista költő és történetíró, később megkapta a bíborosi címet. 33 Katona: História eritica XX. 1232. L. ETE III. 384. lev. 379-380. 16