Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

hogy jelented királyodnak hűségemet és tiszteletemet. Nagyon kérlek, Brodaricsnak add át sokszoros üdvözletemet. Carpentrasban, 1539. július idusán."

34 Tehát e levél írása idején a megerősítő bullát már kiállították.

35 IX. Miután Frangepán is értesült más úton a római megerősítésről, tudatta ezt Sadoletto bíborossal, akitől nemsokára a következő választ kapta:

36 „Megkaptam Bécsből június végéről keltezett leveledet, amit nekem szeptember elején kézbesítettek. Ebből megtudtam azt, ami számomra a legkellemesebb, hogy jó egészségben vagy, továbbá, hogy államügyekben tartózkodsz a római királynál, és megkaptad a várva várt hírt egyházmegyéid megerősítéséről. Ez már régen járt neked: bizonyos okokból elhúzódott, de végre valahára a pápa elvégezte. Erről én is írtam neked, amit te, gondolom, később kaptál meg, és ezekből megtudtad, mennyire örülök minden számodra kedvező dolognak. Mert ne gondold, kedves Ferencem, hogy jobban kívánnék valamit, mint hallani azt, hogy olyan férfiakat választanak és neveznek ki az egyházak kormányzására, akik ekkora terhet belátással irányítani, erénnyel megvédeni, és vallásos jámborsággal még tündöklővé is tenni képesek. Bárcsak inkább egyéni bajainkon, mint a közösség kárán éreznők meg, hogy az e fajta embereknek mennyire szűkében vagyunk ezekben a nyomorúságos időkben! De ezek az Istenre tartoznak, nekünk csak az maradt hátra, hogy könyörögjünk és esdekeljünk hozzá! Abból viszont, hogy mi megy végbe, s mikor kerülünk szembe nagy bajokkal, még semmit sem látunk. De hogy kitűzött célomhoz visszatérjek, én nem kételkedem, hogy a rád ruházott, vagyis inkább helybenhagyott tisztség neked is megtisztelő, a keresztény közösségnek pedig hasznos most is és később is az lesz. Számomra mindenképpen igen kellemes hír ez, hiszen nagyon kedvellek és méltányollak téged. Ebből az alkalomból Brodaricsunkat is üdvözlöm, akitől egy levelet kaptam, melyben valamit kér tőlem; azt gondolja ugyanis, hogy én most Rómában vagyok. De én még nem távoztam el egyházamból, mert az ottmaradásra sok okom van, de máshová menni egy sincs. Ha Rómában lettem volna, veletek is tudattam volna és egyetlen rátok vonatkozó megbízásomat sem hagytam volna elmulasztani. Most azt teszem, amire távollétemben képes vagyok: titeket, távollévőket szeretlek. Mihelyt a városba utazom, tapasztalni fogjátok, hogy munkám és fáradozásom minden gyümölcse a ti rendelkezésetekre áll. A te Marsupino Jánosod teljes megelégedéssel tölt el. Nagyon buzgón megírja nekem a városbeli dolgokat. Ugyanis nálam többször igen hálálkodott rólad és bőkezűséged eddigi számos jelét szüntelenül hirdeti. Ezek nekem magamnak is nagyon jól esnek. Nagyon kérlek, hogy folytasd azokat. A törökökről nincs semmi, amit most jónak látnék neked megírni. Te közelebb vagy hozzájuk, jobban ismerhetsz mindent. Mi nagyon félünk attól - bárcsak tévednénk benne! - hogy mi magunk, sőt a keresztény név is már szinte végső veszedelembe jutott; annyira küszködünk külső és belső bajokkal. Nem látjuk, hogy bármiféle komoly segítség készülne számunkra valahonnan; csak abban bízunk, hogy egyedül Isten kezében van minden. De erről ennyit... Királyodnak és a dicső fejedelemnek tolmácsold sokszoros üdvözletemet. Élj boldogul! Carpentrasban, október idusának 4. napján."

37 34 1539. július 15. 35 A bulla kiállításáról l. a 26. és a 30. jegyzetet. 36 Katona: História eritica XX. 1235. 37 1539. október 12. 17