Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

CXXIII. Patachich kérésének engedtek. Erre mutat, hogy egy irat szerint már ebben az évben (1735) Csernovich Antal volt Garán a plébános.

730 Miután pedig 1734. május, június, július, augusztus hónapjaiban megfeszített gonddal egész egyházmegyéjét végigvizsgálta, még ebben az évben összehívta az alája rendelt papságot és a vallásosság visszaállítására irányuló iparkodásáról a következőképpen beszélt nekik:

731 „Amint jól tudjátok, magunk vizsgáltuk meg az egyes plébániákat; mindegyiknek nemcsak lelkiekben való helyzetét, hanem az anyagi javait is végignéztük; hogy tehát a ránk bízott juhok vallásosságra és Isten szeretetére gyulladjanak, nyolc, buzgalomban és tudományban kitűnő tagot választottunk a Jézus Társasága osztrák-magyar rendtartományából, hogy missziót tartva munkájukkal és szigorú életmódjukkal példaként álljanak hallgatóságuk előtt. Hiszen sokszor láttátok, tisztelendő testvéreim, igen kedvelt fiaim, és velem együtt örvendeztetek azon, hogy többen, akik jó és igen jó szívvel hallgatták az igét, türelmesen meghozták gyümölcsüket; úgyszintén többen megújulva lelkükben a pokol torkából az Isten fiainak dicsőségére vezető útra tértek vissza." Miután az említett apostoli férfiak közül ketten a kalocsai népet szent magyarázatokkal (közönségesen missziókkal) tanították, ugyanabban részt vettek a papnövendékek, teljes bűnbánattal, Patachich érsek vezetésével, aki kötelet kötve nyakába, fején töviskoszorúval, mezítláb, egy hatalmas keresztet cipelt. CXXIV. Ilyen ragyogó és ritka példát adott Patachich alárendeltjeinek Borromei Szent Károly követésére. Abbéli törekvésében, hogy az érseki székhelyet régi fényébe visszaállítsa, az érseki lakhelyet is több teremmel bővítette, ellátta díszítményekkel, majd a hatalmas bazilika létrehozását tűzte ki, melynek Csáky vetette meg alapjait. Közben Szabadkára utazott, melyet ma Maria-Theresiopolisnak neveznek és 1736. április 15-én nagy áhítat mellett fölszentelte a ferencesek templomát. Ugyanazon hó 29én számba vette a régi és új plébániákat a maguk nagyon szerény bevételével együtt. I. Kalocsa, Foktő leányegyházzal együtt, bevett 306 forint 47 dénárt. II. Miske 172 forint 6 dénár. III. Hajós, Nádudvar leányegyházzal együtt, 300 forint 34 és fél dénár. IV. Szentbenedek, Lak, Úszód, Ordas és Pataj leányegyházakkal együtt, 165 forint 80 dénár. V. Akasztó, Kiskőrössel és Kecellel együtt, 173 forint 91 dénár. VI. Fájsz, Dusnokkal és Bogyiszlóval együtt 200 forint 41 és fél dénár. VII. Bátya 104 forint 24 és fél dénár. VIII. Sükösd 187 forint 5 dénár. IX. Bács, Plavnával, Vajszkával és Bogyánnal együtt 368 forint. X. Novoszello, Bukinnal együtt 155 forint 62 dénár. XI. Pétervárad (vagy Neoplanta)

732 Futakkal együtt, 176 forint 98 dénár. XII. Szonta 233 forint 50 dénár. azonban figyelmeztette, hogy óvatosan járjon el a plébánosok kinevezésében, mert a nép már nagyon hozzászokott ferences papjaihoz. Erre, valamint az érsek és a ferencesek viszályára még l. Hegedűs: Patachich Gábor 153-169. Általában a XVIII. századi kalocsai érsekek és a bosnyák ferencesek viszonyára I. Franjo Emanuel Hosko: Franjevci i poslanje crkve и kontinentalnoj Hrvatskoj. Zagreb 2001. 155-172. 730 A garai plébánia - meglehetősen furcsa módon történő- megalakítására, melyet maga az érsek vívott ki, l. Hegedűs: Patachich Gábor 165-167. 731 A házi levéltárban. 732 Vagyis Újvidék. 156