Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

XIII. Zombor 402 forint. XIV. Monostorszeg 159 forint 9 dénár. XV. Szántóvá Béreggel és Kolluth-tal együtt 281 forint 66 dénár. XVI. Baja, magyar-német plébánia, Kákonnyal és Pandúrral együtt 110 forint 19 és fél dénár; az illír plébánia, Bikittyel, Szentivánnal és Csávollyal együtt 271 forint 50 dénár. XVII. Gara, Katymárral együtt 194 forint 25 dénár. XVIII. Csatalja, Bátmonostorral együtt 119 forint 86 dénár. XIX. Jankovác, Mélykúttal együtt 96 forint 17 dénár. XX. Szabadka, Almással együtt 98 forint 80 dénár. Ezek voltak a plébániák, ennyi volt a plébániák jövedelme 1736-ban. 20 év múlva, vagyis 1756-ban már 40, és negyven év múlva, vagyis 1796-ban már 80-nál több. A plébánia híveinek növekedésével emelkedett a bevételük is, mert az áremelkedés miatt azok a szerény bevételek már elégtelenek voltak. CXXV. Miközben Patachich saját egyházmegyéje ügyei rendbe hozásának és előmozdításának szentelte figyelmét, hirtelen arra kényszerült, hogy gondoskodását az egyházmegyén túlra is kiterjessze, amennyiben érseki jogot gyakorolt ama viszály lecsendesítésében, mely bizonyos kanonoki negyedrészek miatt keletkezett Okolicsányi János váradi püspök

733 és káptalana között. Amaz ugyanis a vitát a királyi trón elé vitte, de Károly császár és király az ügyet visszautalta az egyházi fórumhoz és Patachich érseknek a következő levelet küldte:

734 „...Mivel a váradi egyház székesegyházi káptalana a váradi egyházmegyéből bejövő tized negyedrészét magának igényli, mint ami jogilag megilleti, s azok kiszolgáltatása végett hozzánk kérvényt intézett, de hívünk, tisztelendő Okolicsányi János váradi püspök tudomást szerezve erről, kétségbe vonta ezt a jogigényt; azért, nehogy az érintett káptalan panaszkodhassék, hogy ez ügyben elesik az igazságszolgáltatástól, mivel egyébként is a magyar jog szerint a tized tulajdonjogán kölcsönösen vitázok között a királyi felség a törvényes bíró az 1574. évi 26. cikkely alapján,

735 a fent említett tized negyedrészének perében, mely egyrészről a váradi püspöki káptalan, másrészről pedig a nevezett váradi püspök között folyik, főtisztelendő atyaságodat gondoltuk kegyesen kiküldeni olyanformán, hogy maga mellé véve tisztelendő Szörényi László szerémi püspököt

736 és a nemzetes Almási Jánost, az e célból megállapítandó időpontban üljenek össze és előzőleg megidézve a váradi püspököt, majd a káptalant, ezt is, azt is ellene és mellette, a váradi püspökség negyedrészét illetőleg... elegendőképpen hallgassa meg és alapos kihallgatás után arról, hogy a jog és igazság szerint mit kell dönteni, a saját és kiküldött társbírái nézetét és véleményét a legkegyelmesebb döntés és rendelkezés céljából alázatosan küldje meg nekünk. Kelt... április 17-én, az Úr 1736. évében." CXXVI. Amint Patachich ezt a királyi utasítást megkapta, tanácsolta Okolicsányinak a baráti megegyezést, főleg a következőkkel érvelve:

737 „...ez a per az atya és fiai, a fej és a tagok, egy Isten papjai között van; ezért, ha a jog ellenére 733 Okolicsányi János (1674-1736) váradi püspök (1734-1736). 734 Gánóczy: Episcopi Varadinenses II. 416. 735 L. CJH1526-1608 646. 736 Szörényi László (1670-1752) szerémi püspök (1733-1752). 737 Gánóczy: Episcopi Varadinenses II. 418. Az idézett helyen a teljes levél olvasható. 157