Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

CVII. Továbbá, mikor a szent trienti zsinat, a Szentlélek vezetésével, az egyes megyéspüspököknek kötelességévé teszi, hogy meghatározott időben zsinatot tartsanak, ebből csak az következik, hogy az érsek az előírt szolgálatban lanyha püspököt figyelmeztetheti; de semmiképpen sem azt, hogy annak egyházmegyéjében bármiféle kihirdetés vagy értesítés gyakorlására igényt tarthat. Ez annyira nyilvánvaló, hogy a szentatyák véleménye, a zsinatok határozatai, a szent kánonok rendeletei egyhangúan hirdetik: »Senkinek sem szabad a másik joghatóságába beleavatkoznia; senki se lépheti túl a ráruházott hatalom korlátait; az érseknek nem lehet arra törekedni, hogy egy másik érsekséget magának alávessen.« Éppen ezért nem világos, milyen alapon terjedhetett ki az értesítés az én személyemen túl az én megyéspüspökeimre is. Milyen veszedelmesek és bonyolultak azonban az ilyen természetű értesítések következményei! Ha ma az én megyéspüspökeim az egyháztartományom papságának összehívására szóló értesítést az illetéktelen érsektől kapják meg és ez hatályban marad, ebből az következik majd, hogy saját ügyeiket és ítéleteiket az illetékes fórumtól a nem illetékeshez viszik el; és még sok más dolog, ami magától indul el egyetlen hibából és törvénytelen példából, hogy saját érsekük joghatóságát megkerüljék. Továbbá, bár a kegyes királyi rendelet számomra mellékelt másolatában megfigyelhető, hogy, mikor a kalocsai érsekről beszél, hozzáfűzi »és a megyéspüspököknek is«, ez nagyon kétértelmű megfogalmazás (mivel az esztergomi tartomány szuffraganeusait a rendelet nem nevezi meg, így a „megyéspüspököknek is" kifejezést észszerűen úgy kell érteni, hogy nem a kalocsai tartományra, mely nem a főméltóságú herceg egyházmegyéje, hanem az esztergomira utal, mert különben az esztergomi tartomány szuffraganeusait a fenti értesítés nem kötelezi); mindazonáltal a főméltóságú és főtisztelendő herceg a fenti kétes jelentést jónak látta önkényesen értelmezni és saját előnyére magyarázni a tartományom szuffraganeusaihoz küldött előbbi értesítéssel. Ezt onnan tudom, hogy a tartománybeliek közül nem egy figyelmeztetett: micsoda dolog, hogy az az értesítés a rendes hivatalos út mellőzésével rendkívüli úton terjedt szét? Elpirultam, képtelen voltam felelni, még kevésbé rámutatni a váratlan újdonság okára. Felséges császár és király! Hogy felséged üdvös szándékai, melyeknek előmozdítására eddig is teljes erővel törekedtem és a jövőben is törekedni fogok, nehogy az én hibámból akár a legcsekélyebb késedelmet is elszenvedjék, a jegyesemnek tett hűségeskü értelmében felséged kegyes lábai elé borulok, legalázatosabban kérve a kalocsai érsek számára a szabadság és kiváltság helyreállítását, nehogy a múlt február 7-én kelt és a főméltóságú herceghez intézett jóságos királyi rendelet kétértelmű szavai, melyek már végrehajtásra kerültek, érsekségemen és egyháztartományomon bármiféle rút foltot ejtsenek, jogai pedig csökkenjenek. Én ezalatt további lépéseimnek és szándékaimnak véget vetek és felfüggesztem erőfeszítéseimet, nehogy megítéljenek, hogy hivatalos munkámból semmit se végzek, csak a főméltóságú esztergomi herceg értesítésével foglalkozom hősködésből, és nehogy a világ renyhének és tudatlannak tartson a kalocsai érsekség jogainak szorgalmazásában és ha megsértették azt, helyreállításában. Szentséges császár és király! Ez az alázatos kérvény nem az enyém, mert Krisztusnak legkisebb szolgája, felséged legkisebb alattvalója vagyok; a keresztény szabály szerint a múlt állapotra gondolok: bármi voltam, bármi vagyok, felséged kegyéből értem el - de porrá leszek. A rám bízott érseki egyházat azonban, mely az én porrá válásom után századokon át fog 141