Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

virágozni és a mostani állapotánál ékesebben fog állni, abban a szabadságban és kiváltságban kívánom felséged legkegyelmesebb kezeiben hagyni, amelyben én kaptam. Ez az érseki egyház folyamodik a kegyesség trónjához (nem pedig én saját magamért), és sok sebével szorongva sóhajtozik a valódi orvoslás után... Kalocsán, 1734. március 23-án." Patachich kérése meghallgatásra talált. Kitűnik ez abból, hogy az 1734. május 23-29. napjaiban Nagyszombatban tartott gyűlésen a kalocsai tartomány papságából Péterffy szerint egy se vett részt,

692 s utána sem tartottak semmiféle zsinatot.

693 С

VIII. Míg jogai bátor védelmezőjeként ily nagy nehézségekkel küzdött, meghozták neki az érseki palástot, mely eseményt a következő pásztorlevélben tudatta az egyházmegye papságával és híveivel:

694 „0 szent császári-királyi felségének, a mi legkegyelmesebb urunknak, a legjobb császárnak és királynak, VI. Károlynak kegyéből és jóságából a kalocsai és az ezzel kánonilag egyesített bácsi érsekség élére történt kinevezésem híre előbb eljutott hozzátok, mintsem azt veletek személyesen tudathattuk volna. Az volt ugyan a szándékunk, hogy csak a törvényben előírt időben hozzuk azt nyilvánosságra, de parancsot kaptunk, hogy menjünk az érsekségbe és ott magánemberként éljünk, míg az érsekségre szóló királyi kinevezést apostoli jóváhagyás meg nem erősíti. Láthattátok, hogy engedelmeskedünk a parancsnak, és nem kezdtük el addig az aratást, amíg nem bízták ránk; Kalocsán pedig nem úgy éltünk, mint egy főpap, hanem mint egy egyszerű új lakos. Ámde ti olyan udvariasak voltatok hozzám, hogy, mikor titokban akartunk belépni a székvárosba, ti nyilvános fogadásban részesítettetek és előbb üdvözöltetek atyátoknak, mint hogy fiaimmá fogadtalak volna benneteket. Irántunk való jóindulatotoknak eme fényes bizonyságai nagyon kedvesek voltak számunkra. Bár a nyilvános megtiszteltetésnek akaratunk ellenére engedtünk, mégis elnéztük nektek, nehogy úgy tűnjék föl, hogy lenézzük tiszteletadásotokat. Azonban, tisztelendő testvérek, igen kedvelt fiaink, a császári-királyi kinevezéshez már hozzájárult az apostoli szék megerősítése, bulla formájában, függő ólompecséttel, amelyet a múlt évben, 1733. november 4-én, Borromei Szent Károly napján kézbesítettek nekem; folyó 692 Péterffy П. 424. 693 Az új kalocsai érsek és az esztergomi prímás között kibontakozó polémiát, melyre már több példát láttunk a korábbi századokban, Esterházy Imrének a tartományi zsinat szervezésével kapcsolatos terve indította el, melyre meg kívánta hívni a kalocsai érseket és annak tartománybeli püspökeit is. Patachich erre a kancelláriához írt leveleiben (1733. szeptember 19., november 9.) azt vetette fel, hogy - érseki jogai ilyesfajta csorbítása helyett - inkább ő is tartományi zsinatot tart, ahol meg lehetne hozni ugyanazokat az üdvös határozatokat, mint a másik gyűlésen (l. 101-104. fejezet); ám e szándéka a Kancellária nemtetszését váltotta ki (amely első levelére nem is válaszolt). Miután azonban Esterházy 1734. február 12-én kiküldte a zsinat előtti gyűlésre a meghívókat, Patachich új kifogást támasztott: azt panaszolta fel a királynak írott levelében (1734. március 29.), hogy az értesítést a tartománybeli püspökei is megkapták, pedig az ő tiszte lett volna erről tájékoztatni azokat (l. 105-107. fejezet). Végül nem is jelent meg sem ő, sem szuffraganeusai a zsinatot előkészítő gyűlésen, amelynek egyébként nem lett folytatása - hozzá kell tenni azonban, hogy ő sem tartotta meg az általa ígért tartományi zsinatot. Minderre még l. Hegedűs: Patachich Gábor 88-92.; Meszlényi: Magyar hercegprímások 67-68. 694 A házi levéltárban. L. KFL. I. 1. с Patachich Gábor 1734. február 17. 142