Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

Raynald tanúskodik:

21 „1534. július 13. Fölolvasták Frangepán Ferenc testvér Budáról küldött levelét, akit a szentséges úr a lutheránusok eretneksége ellen küldött, mely erősen elterjedt Magyarországon. Sürgősen kért valamiféle orvoslást." Az egyház élén akkor VII. Kelemen állt, aki 1534. szeptember 26-án meghalt; utóda III. Pál lett október 11-én. Az új pápa tudatában volt annak, hogy a baj forrásának eltorlaszolásához békére van szükség; ezért az alábbi levélben arra buzdította Frangepánt, hogy gondoskodjék erről:

22 „Kedvelt fiunknak, Frangepán Ferencnek... Miután Isten jósága nemrég a legfőbb apostolság magaslatára emelt, úgy véljük, hogy Isten ekkora jóságát semmi szolgálattal vagy munkával nem hálálhatjuk meg jobban, mint azzal, ha minden erőfeszítésünket a keresztény fejedelmek közötti nyugalom és béke megalapozására fordítjuk, elsősorban arról az oldalról, mely a szörnyűséges török szomszédság miatt a veszély közelében a megsemmisülésig elpusztult és félő, hogy a legutóbbi magyarországi változások miatt még nagyobb veszélynek lesz kitéve. Emiatt aggódva, s egyben pásztori feladatunkat teljesítve küldjük követünket, kedvelt fiunkat, Rorario Jeromos kamarásunkat, aki jelen levelünket fölmutatja, hogy ezen szent egyesség ápolásán a mi nevünkben őrködjék. Legfőképpen hozzád irányítjuk, ottani tekintélyed és kedveltséged, továbbá előttünk is ismeretes tudós műveltséged és jámborságod miatt, hogy közölje veled és föltárja előtted lelkünk kegyes érzéseit mindkét fél közös javának kimunkálására. Fölszólítunk téged, fiam, hogy Isten ügyéért, s ama ország nyugalma és békessége érdekében, irányítsd Jeromost tanácsoddal és segítsd pártfogásoddal, hogy végrehajtsa, amit kívánunk. Mert azonkívül, hogy biztonságotokról, lelki és testi javatokról gondoskodsz ezalatt, először is Istennek, aztán pedig nekünk teljesítesz igen kedves szolgálatot, akik az igaz hit védelmében a lutheránusokkal szemben tanúsított munkádért már így is atyai érzelmekkel vagyunk irányodban. Kelt Rómában, 1534. december 5-én, pápaságunk első évében." VI. Abból, hogy a pápa Frangepánt fiának és nem testvérének szólítja, kitűnik, hogy még nem erősítették meg és nem szentelték érsekké, sőt még szerzetesi fogadalma alól sem oldozták föl teljesen. Ezt a következő levél tudatja velünk, melyet szintén a pápa írt:

23 „Kedvelt fiunknak, Frangepán Ferenc minorita fogadalmasnak... Páratlan odaadásod, mellyel irántunk és a római egyház iránt viseltetsz, nemkülönben a vallásos buzgalom és egyéb kitűnő lelki adottságaid, amelyekkel dicséretes hírben ragyogva ismerteted meg magad velünk, arra indítanak bennünket, hogy téged különleges kedvezésben és kegyben részesítsünk. Ezért mi, mivel értesülésünk szerint Magyarország főembereinél, vezetőinél és más világi urainál közkedvelt és elfogadott ember vagy, továbbá az ország nagyon zavaros helyzetében azokon a részeken tartózkodsz megbékéltetésük céljából és e tekintetben igen sokat tettél, úgyhogy nem kis remény van arra, hogy még többet is fogsz tenni; megfelelően gondoskodni szeretnénk arról, hogy 21 Katona: História eritica XX. 313. Elírás, valójában a 913. oldalon található az idézett szöveg. Közli még ETE II. 328. lev. 360. 22 Schmitth: Episcopi Agrienses II. 331. L. ETE II. 349. lev. 374. A levél keletkezésének körülményeiről és Frangepán Ferenc kéréséről l. Fraknói: Szentszék III. 42-44. 23 Schmitth: Episcopi Agrienses II. 333. L. ETE III. 51. lev. 46-47. 13