Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

az egyház és hit ügyéről gondoskodnak és a kegyes király kegyes céljai beteljesednek, a kalocsai egyháztartományi zsinat követheti az esztergomit. Egészen hasonló kánonokat lehet hozni; egységes döntéseket lehet megalapozni. Ezzel az eljárással el lehet majd érni őfelsége szent szándékát, meg lehet újítani a fegyelmet és elő lehet mozdítani a vallás ügyét. Ezzel épségben maradnak mindkét főpapi egyház jogai és az általam leteendő hűségeskü kötelező ereje. Ezen előbb felhozott okok és tekintélyek alapján, melyek semmi lehetőséget nem adnak nekem, hogy jegyesem jogai felett döntsek vagy azokat korlátozzam, az őfelségéhez már előzetesen benyújtott legalázatosabb írásbeli kérésemet, hogy a kalocsai egyháztartomány szuffraganeus uraival zsinatot tarthassak, ugyanazon alázattal megismétlem és legmélyebb tisztelettel kérem nagyméltóságodat, kegyeskedjék őfelsége figyelmét ezekre fölhívni... Pesten, 1733. szeptember 19-én." CIV. Mivel erre a levélre másfél hónapig semmi választ nem kapott, megint így ostromolta kérésével a kancellárt:

687 „Nemcsak hogy a zsinattartás ügyében benyújtott vázlatomra nem kaptam semmi feleletet nagyméltóságodtól, de arról is kerülő utakon kellett értesülnöm, hogy a kalocsai érseki szék alá van rendelve esztergomi nővérének és miután ezt a nővéri szeretetet elvetette, az uralkodjék fölötte. Akárhogyan is mérlegelem a dolgot, nem értem, miért kell az én semmit sem vétő egyházamnak érsekségi előjogát elveszítenie és a szuffraganeusok közé visszasüllyednie. Ha azt nézik, hogy a török idő alatt, amikor székhelyén kívül volt, a kalocsai érsek megjelent az esztergomi érsek elnöklete alatt tartott zsinaton, ezt az érvet ezerszer semmivé teszi az idézett Adorján, mikor visszaadja a kalocsai érseknek ősi hatalmát s következésképpen azt a megjelenést vagy a tehetetlenség vagy a barbárok kegyetlen kalocsai dúlása menti; de az az utókor szemében, mikor a kalocsai szék már teljes, nem mentség, hanem vád számba megy. De a tárgyban fölvett és általam is fölhozott I. Leó szövege is oly világos, hogy másra, különösen pedig az esztergomi érsek előnyére félremagyarázni nem lehet. Mikor ugyanis így tanít: »Senkinek sem szabad más jogáért a kezét kinyújtani« s hozzáfűzi: »túlságos gőgösség és fegyelmezetlenség a határokon túl törekedni és a régiséget lábbal taposva más jogát elragadni akarni és, hogy egynek a méltósága növekedjék, annyi érseknek az elsőségét megtámadni, továbbá a békés egyháztartományok ellen, melyeket a hajdani niceai szent zsinat szabályozása elrendezett, új felfordulással járó háborút indítani.« Majd így zárja Leó: »Minden egyes egyháztartomány legyen megelégedve saját zsinatával.« Hasonló értelemben ír I. Celesztin: »Hogy a kánoni döntéseknek megfelelően minden egyes egyháztartomány elégedjen meg saját érsekével, továbbá nehogy valamely papnak alkalma nyíljék a visszaélésre más jogának megsértésével, kiki legyen megelégedve a megengedett határokkal.«' Gergely pápa pedig: »Ha kinekkinek joghatóságát nem tartják meg, mi másról van szó, mint arról, hogy az egyház rendje összekeveredik?« II. Ince pápa: »A szentatyák rendelkezéseiben benne van, hogy ki-ki legyen megelégedve saját határaival és ne hatoljon be mások jogaiba; az isteni és emberi törvények is tiltják, hogy azt tegyük felebarátainkkal, amit magunknak nem akarunk«... Ha mindezek nem akadályozzák meg, hogy a kalocsai érsekség alávetésre kerüljön, bizonyára nem önhibája követeli ezt, s ami engem illet, aki a hatalmat immár 687 A házi levéltárban. L. KFL. I. 1. a. Jura sedis Archiepiscopalis 1733. november 9. 138