Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

apostoli megerősítés birtokában most kezdtem gyakorolni, az én bűnöm nagyságát sem lehetett megítélni előre, hogy némiképpen már születésekor elfojtsák. Ebből pedig az következik, hogy amennyiben az érseki egyház örök sérelmére, a horvát névnek a magyarok előtt való mindenkori gyalázatára az oly értékes drachma az én közreműködésem mellett elveszne, melyet esküm erejénél fogva köteles lennék megkeresni és megújítani, nem pedig önként és beleegyezésemmel veszendőben hagyni, akkor a főméltóságú és főtisztelendő herceg és esztergomi érsek úr által hirdetendő zsinaton nem vehetnék részt esküm épségben tartásával. Egyedül csak azt kérem továbbra is ő szent felségétől, legalázatosabban térden állva, hogy, ha engem az érsekségre legkegyelmesebben elégségesnek ítélt - bár ezt az elégségességet is egyedül Isten kegyelmébe helyezem és mindenképpen elismerem tehetségem nyilvánvaló elégtelenségét - hasonló kegyességgel higgye el, hogy ezt a tartományi zsinatot az egyedül üdvözítő hit és a katolikus vallás gyarapodására fogom levezetni erőmhöz képest az én szuffraganeus uraimmal együtt, akik számosan vannak, erényekben, tudományokban ékeskednek és mindenfajta képzettséggel rendelkeznek. Ha ez egyáltalán nem nyerhető el, megelégszem az egyházmegyei zsinattal, amelyen egyházmegyémről minél jobban igyekszem gondoskodni, a tartományi zsinat dicsőségét pedig tiszta szívből az esztergomi tartománynak hagyom... Kalocsán, 1733. november 9." CV. Patachich mindent megkísérelt, hogy a kalocsai egyház érseki jogát károsodás nélkül megőrizze. Ezért, hogy az érsekséget ne érje semmilyen hátrányos döntés, nagy buzgalommal Rómába is írt ügyvivőjének, továbbá Bécsbe a király gyóntatójának, P. Tönnemannak.

688 Magához Károly császárhoz és királyhoz pedig e tárgyban a következő kérvényt nyújtotta be:

689 „Nem írhatom le az öndicséret bűne nélkül, hogy Szent felséged igen kegyes buzgalmát - amely bőségesen megnyilvánult a magas királyi helytartótanács útján a megyéspüspökökkel, valamint Magyarország földbirtokosaival és lakosaival igen kegyesen ismertetett, a plébániák új, pontosabb ügyvezetésére és felújítására vonatkozó apostoli rendeleteiben,

690 sőt a külföldiek bámulatát is felkeltette - milyen erővel, milyen lélekkel, milyen hévvel és lelkendezéssel pártolom és hogy mennyire igyekszem a felséged által kijelölt ösvényen járni. De arról térdethajtó alázatossággal biztosíthatom felségedet, hogy az üdvös rendelkezések megvalósításában senki mögött nem akarok második lenni. Ezt az alattvalói és tevékeny szándékomat köztudomás szerint csekélységemhez mérten eredményesen teljesítettem, már amennyire az adók és más súlyos kiadások, melyek az új szálláshelyen való berendezkedést kísérik, ezt engedték. Ugyanis itt Kalocsán papnevelő intézetet állítottam föl, saját vezetőkkel, a papi fegyelem nagy megújítójának, Borromei Szent Károlynak szentelve, melyben a főegyházmegye lelkipásztori ellátására és szolgálatára kilenc papnövendék (eggyel több 688 A Tönnemanhoz írt levelet l. KFL. I. 1. a. Jura sedis Archiepiscopalis 1733. november 9. 689 A házi levéltárban. L. KFL. I. 1. a. Jura sedis Archiepiscopalis 1734. március 23. 690 Ezekre a zömében 1733-ban kibocsátott rendeletekre, melyek a már említett „Cassa Parochorum"-on kívül a templomok, iskolák építésére, plébániák létesítésére, a püspökök és földesurak ezzel kapcsolatos kötelezettségeire stb. vonatkoztak, alapos összefoglalást ad Marczali: Magyarország története 137-143. 139