Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

ahogy azt a nagyméltóságodnak kijáró figyelmesség megkövetelte és tanácsolta volna, de ezt a késedelmet kimenti az ügy nehézsége és kellemetlen volta, amely magasságod előtt ugyanannyit nyom a latban. Hiszen nem lett volna szabad erőtlen szavakkal válaszolni, amikor az érseki cím forog kockán: vagy megerősítik kiváltságaikat, vagy oly mértékben meggyöngítik, hogy utólag sem tudja tevékenységét visszaszerezni, pedig sorsa ezen múlik. Hogy tehát ő szent császári és királyi felsége a hit ügyéről való gondoskodásában, apostoli tiszte szerint tartományi zsinatot igyekszik rám bízni, ezt az igen kegyes szándékát alattvalói lélekkel fogadom, és hogy milyen készségesen egyetértek ítéletével, abból is kitűnik, hogy én magam írásban küldtem el kérésemet őfelségének legkegyelmesebb engedélye elnyerésére, hogy szuffraganeus uraimmal tartományi zsinatot tartsak. Ezért arra a kérdésre: »Miután megkaptam az értesítést a zsinat tartásának határidejéről, vajon szuffraganeus uraimmal a főméltóságú herceg, az esztergomi érsek úr, mint egész Magyarország tényleges és legméltóbb prímásának elnöksége alatt megjelenhetek-e?« - igen nehéz nekem felelni. Egyrészről ugyanis sürget az alattvalói tisztelet legkegyelmesebb és természetes urammal szemben, hogy az üdvös célt késlekedés nélkül, mihamarabb elérjem, másrészt visszatart a hűségeskü, melyet rövid időn belül a kalocsai egyháznak teszek; úgyhogy Scylla és Charybdis között hányódom kétségemben. Mégis, mivel úgy vélem, ő szent császári-királyi felsége kegyelme oly hatalmas, hogy, ha valaki ártatlanul és az érvek súlya alatt valamennyire eltérni látszik a kitűzött szándéktól, ezért nem ítéli meg ő úgy, hogy a legcsekélyebb mértékben is eltért az alattvalói tisztelettől, sőt inkább méltán olyannak bírálja el, mint aki a neki kiszabott és rábízott tisztség ügykörét nem ismeri: ezért az előrebocsátott és kérdéses tárgyban észrevételeimet nagyméltóságodnak legalázatosabban felfedni merészkedem. CIL A kánonok és a szentatyák teljes mértékben úgy rendelkeznek, hogy az érsekek jogait nem szabad háborgatni, mert ezzel felborulna az egyházi hierarchia, lanyhulna a testvérek szeretete, s veszedelmes viszályokra nyílna mód. Ezektől megóvandó, a helyes rend megőrzése végett, az ősegyházban az első egyetemes niceai zsinat döntést hozott a következő szavakkal: »minden tartományban az érsekeknek jogai kell, hogy legyenek és senkinek sem lehet kettő alárendelve.« Még világosabban írja ugyanezt I. Bonifác: »Minden egyes tartomány minden dologban saját érsekének a rendelkezését fogadja el.« Ugyanezt helybenhagyja I. Leó az érsekeket intő szavaival: »A szentatyák kánonjai értelmében, melyeket Isten sugallatára alkottak és az egész világ tisztelete megszentelt, úgy döntünk, hogy az érsekeket, mint az egyes tartományok püspökeit, az ősidőktől nekik átadott méltóság csorbítatlan joga illeti meg, úgy, hogy a megállapított kánonoktól semmiképpen, se hanyagságból, se szándékosan el ne térjenek.« Továbbá: »Minden egyes tartomány legyen megelégedve saját zsinatával.« 1611-ben ugyan a kalocsai érsek jelen volt az esztergomi tartományi zsinaton;

684 azonban abban az időben Kalocsa a török iga alatt nyögött és a névleges kalocsai érsek az esztergomi egyház kenyerén élt, vagy ennek valamelyik szuffraganeus egyházában... 684 Napragi Demeter kalocsai érsekről van szó, illetve a Forgách Ferenc esztergomi érsek által 1611. augusztus 1-ére meghirdetett zsinatról. L. a 35. fejezetet. 136