Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

az érsekségből nagyon csekély jövedelme volt. Hasonló nagyszerű bőkezűség nyilvánult meg abban, amit Horváth említ:

663 „...elhatározott szándéka volt, hogy a kalocsai templomot visszaállítja régi szépségébe, magát az érseki várost várral megerősíti, fallal veszi körül, s díszes épületeket emel; de ragyogó terveit megakadályozta a halál." A hosszabb életre érdemes férfit 60 éves korában, Váradon, helyesebben Várad mellett a Szálka nevű birtokon ragadta el a végzet 1732. augusztus 28-án, miután a haldoklók szentségeivel szertartásosan ellátták. Ekkor már alapjaiból fölhúzták a hajósi templomot, a sükösdi pedig befejezés előtt állt. XCVII. Tévesen írja Bél, hogy Váradon temették el,

664 mert ez Debrecenben történt a piarista szerzeteseknél a saját költségén emeltetett Szent Anna-templomban, ahogyan azt más egykorú írókon kívül Müssert Kristóf is írja a róla készült életrajzban:

665 „Gyászolta az egyház fejedelmét, Isten tiszteletének és az igaz hitnek rajongó hívét; gyászolta kora és nemzete dicsőségét a hősök hatalmas háza, a Csáky család; gyászolta az egész haza az egyház védőjének elhunytát, mindenki közös atyját... Testét a következő év áprilisának elején Debrecenbe szállították, a piarista atyák pedig értékes kincsként fogadták azt és miután nagy szomorúság közepette, ünnepélyes gyászszertartással elbúcsúztatták, melyet Luzénszky Imre István László, a bíborosnak a váradi püspökségben kinevezett utóda tartott, sírboltba helyezték azt." Jellemét és főbb erényeit Horváth a következőkben ábrázolja:

666 „Még most is frissen él mindenki emlékezetében a jóságos érsek főpásztor, aki mindig azon igyekezett, hogy az egész hazának, mindkét állam embereinek, legmagasabb és legalacsonyabb rangúnak jó szolgálatokat tegyen. Azt hiteles forrásból tudom, hogy életének vége felé évenként 30 ezer rajnai forintot fordított jámbor célokra... A legtekintélyesebb tisztségekre emelve egyetlen alkalommal sem tért el a veleszületett jóakarattól és szeretettől, még a legalacsonyabb sorban lévőkkel szemben sem; és ami ritka a nagy emberekben, nem vetette meg, hogy közvetlen beszélgetéssel vigasztaljon mindenkit. Gróf Csáky Imre a közepesnél magasabb, testsúlyának megfelelő termetű volt; végtagjai testével összhangban voltak; fegyelmezett arc, mely mindenkit tiszteletre késztet; arca fehér s kissé piros; szemei élénkek; szája finom metszésű, beszéde kellemes; egészségi állapota majdnem egész életében kedvező volt, kivéve a legvégén. Ami pedig lelki adottságait illeti: lángoló vallásos érzés az égiek, rendíthetetlen hűség a földi uralkodók iránt; rajongó hazaszeretet, csodálatos nyájasság mindenki iránt; végül bel- és külügyi téren szerzett dicsőségével, bölcsességének és szándékainak nagyságával saját korában Magyarországon a legnagyobb." Az említett szerző szerint sírjára a következő feliratot vésték fel:

667 663 Horváth: Natales 189. 664 L. Bél: Notitia III. 579. 665 C. Müssert S. J.: Imago trium clarissimorum Ecclesiae luminum... Kassa 1738. 40. 666 Horváth: Natales 190. 667 L. uo. 192. A fordítás Rosty Kálmán jezsuitától származik, aki ezzel a sírverssel zárja „Keresztszegi Gr. Csáky Imre bíboros érsek " című magyar nyelvű költeményét. L. Málnási: Csáky Imre 293-294. 131