Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)
Itt Magyarországnak sarkoszlopa nyugszik a sírban; Föld szeretettje s a trón jobbkeze, nyája dísze! Kedvessé az erény, híressé Róma bíborja Tette; modorja szelíd jelleme tiszta vala; Templominak szent fényt, papi rendnek díszt ada méltót, Hűn vezeté népét és beragyogta hónát; Érdemeit tanúsítja a hír, mely messze kiszállong; Díja melyet kívánt, fent lesz az égben örök! Élj bíboros fejedelem! élj hát az egekben örökké, Béke legyen porodon s fény, mely örökké dereng! 668 668 Csáky Imre 1672-ben született Szepesváron, gr. Csáky István országbíró és Melith Klára gyermekeként. Papi pályára szánták, így a kassai papnevelde után a bécsi Pazmaneumban, majd Rómában folytatta tanulmányait. Már egri kanonokként tért haza és az egri püspök kassai plébánossá nevezte ki. Három évi lelkészkedés után Bécsbe ment és - köszönhetően apja Kollonich-csal és magával I. József magyar királlyal való jó viszonyának - 1699. június 30-án királyi tanácsossá és címzetes növi püspökké, 1701-ben magyar királyi udvari alkancellárrá, majd 1702-ben váradi püspökké és Bihar megye főispánjává nevezte ki az uralkodó. A tehetséges fiatal főpap Kollonich mellett ismerkedhetett a birodalom és a királyság igazgatásával. A következő évben zászlót bontó Rákóczi-felkelés többszörösen sújtotta: székhelyét nem foglalhatta el, birtokaira nem térhetett vissza, továbbá testvérei közül többen a kurucok táborába álltak. Családja miatti kényes politikai helyzetét csak tovább rontotta azzal, hogy az 1708. évi pozsonyi országgyűlésen a sérelmek tárgyalásának vezérszónoka volt: jóakarói Bécsből figyelmeztették is, hogy az udvarban sokan nehezményezik viselkedését. Ennek dacára - alighanem befolyásos pártolói, mint például Savoyai Jenő herceg, vagy gr. Wratislaw cseh főkancellár segítségével - az uralkodó látványos kegyben részesítette: váradi püspöksége mellé megkapta a kalocsai érsekséget, a pozsonyi prépostságot és a Rákóczival való együttműködése miatt javadalmától megfosztott Telekessy István helyébe őt nevezte ki III. Károly az egri püspökség adminisztrátorává is (igaz, az uralkodó két év múlva a Szentszék nyomására megkegyelmezett a kuruc főpapnak, így Csáky ezt a címét elvesztette). Az 1712-1715. évi országgyűlésen az egységes törvénytervezet („systema") kidolgozására állított bizottság elnökévé választották, ám Csáky tervezete megbukott a rendek ellenállásán. A következő országgyűlésre viszont újra öt bízták meg több előkészítő bizottság vezetésével, amely közül az egyik, a közigazgatási, katonai és gazdasági reformok kidolgozásával megbízott testület 1722-ben el is készített egy újabb, saját korán jóval túlmutató - éppen ezért csak részben megvalósuló - tervezetet (Systema politicooeconomico-militare). A császár kérésére 1718-ban megkapta a pápától a bíborosi kalapot is, melynek következményeként részt vett az 1721. évi pápaválasztáson. Még ebben az évben beavatta az udvar a Pragmatica Sanctio magyarországi törvénybe iktatásának a tervébe, s vezető szerepet bízott rá a rendek megnyerésében. Csáky sikerrel végezte feladatát és 1722 júliusában ő tolmácsolta az országgyűlés „kérését" az uralkodó felé a Habsburg-ház örökösödésének a nöágra való kiterjesztésében. Am az ezt követő titkos konferencián Csáky kifejtette, hogy az uralkodónak „viszontengedményeket" kell tennie (katonai terhek csökkentése, Erdély s egyéb leválasztott részek visszacsatolása, helytartótanács felállítása stb.), benyújtva a számlát a magyar rendek áldozatkézségéért. Alighanem ez volt az egyik fő oka annak, hogy 1725-ben, Keresztély Ágost hercegprímás halála után nem ő, hanem az aulikusabb Esterházy Imre lett az új esztergomi érsek. Ezt követően haláláig (1732) már csak kevéssé vett részt a politikai életben, bár az 1728-1729. évi diétán egy rövid ideig jelen volt, továbbá tagja volt az 1723-ban felállított Helytartótanácsnak és a Hétszemélyes Táblának is. Politikai tevékenysége mellett főleg Váradon lakott és erre az egyházmegyéjére fordított különös figyelmet. Itt a legfőbb feladat a katolikus vallás megerősítése volt 132
