Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)
77. II. IMRE 1710-től LXXXIV. Ж eresztszegi gróf Csáky Imre katonai, világi és egyházi téren igen híres nemzetségből született 1672. október 28-án Szepes várában. Kassán, a papnövendékek otthonában a szabad tudományokat, Bécsben, a Pazmaneumban a bölcseleti tanulmányokat, végül pedig Rómában, a Szent Apollinaris kollégiumban a hittudományokat. Mindkét tudomány tételeit: a világit I. Lipót császár, az egyházit XII. Ince pápa védnöksége alatt nyilvános ülésen védelmezte és a legmagasabb babérkoszorút nyerte el. Fenesy püspök 604 még távollétében az egri kanonokok soraiba iktatta. Hazájába visszatérvén három évig Kassán lelkészkedett, amivel akkora dicsőséget szerzett, hogy Lipót császár erényeit és érdemeit méltányolva először pozsonyi préposttá, majd 1702-ben váradi püspökké tette. 605 Nemsokára kitört a gyászos háború, melynek zsarátnokát Rákóczi Ferenc szította fel s Bercsényi Miklós hintette szét. Ekkor - Horváth tanúsága szerint 606 - Csáky mindent megtett, „amiről úgy tűnt, hogy előmozdíthatja a széthúzó lakosok közti béke megteremtését. A pártoskodó főembereket egyenként felkereste, és felszólította őket, hogy a kölcsönös ellenségeskedésről megbékélt lélekkel letéve, a gyűlöletet a belső bajoktól gyötört haza szeretetére fordítsák. Tegyék félre a fegyvereket, melyekkel eddig vak dühükben az ország lakóinak vérét ontották és az őszinte barátság örök jeléül nyújtsanak kezet egymásnak... Páratlan bölcsességével és ékesszólásával, melyek a legnagyobb és legtanultabb férfiakkal tették egyenlővé, elérte, hogy szándékukat megváltoztatva többségükben a békét válasszák háború helyett." főegyházmegyéjével törődni, előbb bizottsági elnöki megbízatása, majd közvetítői és békeköveti munkája miatt; ám ennek ellenére 1697-ben és 1700-ban meglátogatta az érsekséget, majd miután a Haditanács és a Kamara a szerb határőr-katonaság letelepítése érdekében - bizonyító iratok hiányára hivatkozva - megfosztotta afőpásztorijavak nagy részétől, 1703-ban vizsgálatot is indíttatott az érseki birtokok után. Életére még l. Pados János: Szécsény Pál, kalocsai érsek életrajza. Pest 1862.; Márki Sándor: Széchenyi Pál, kalocsai érsek. In: Magyar Helikon. Jeles magyar államférfiak életrajzgyűjteménye. Szerk. Helmár Agost-Mangold Lajos. IUI. Pozsony-Budapest 1884. 145-168.; Bártfai: Széchényi-család I. 203-353.; békekövetségére l. Lánczy: Széchényi Pál; Thaly Kálmán Lánczy Gyula cikkére írt éles hangú bírálatának, majd az ebből kibontakozó, személyeskedéstől és aktuálpolitikai felhangoktól sem mentes (és Széchényi Pált mind kevésbé érintő) polémiának az adatai: Thaly Kálmán: Lánczy Gyula „Széchényi Pál kalocsai érsek" című tanulmányáról. In: Századok 16 (1882) 479-492.; Gr. Szécsen Antal: Nyilatkozat. Uo. 609-610.; Lánczy Gyula: Válasz Thaly Kálmánnak, „Széchényi Pál, kalocsai érsek s a magyar nemzeti politika " című tanulmányomat illető észrevételeire. Uo. 682-699.; Thaly Kálmán: Végszó Lánczy Gyula úr „Válasz"-ára. Uo. 789-790.; Lánczy Gyula: Végszó. Uo. 868-869. A vitára l. R. Várkonyi Ágnes: Thaly Kálmán és történetírása. Tudománytörténeti tanulmányok I. Bp. 1961. 213-218. 604 Fenesy György (1632-1699) egri püspök. 605 Az 1702. december 10-én kelt kinevező okiratot l. Királyi Könyvek 26.196. 606 Horváth: Natales 183. 117
