Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)
szentiványi fi. 5; hergyavicai fi. 4; Pataj városa pro 1678. 1679. propter arendam Tetétlen 600 fi. 12; Ácsa pro 2 annis fi. 4; Keserűteleki fi. 6; ereki pro 2 annis fi. 8; Viteles-Székei fi. 8; Szentkirály pro 2 annis fi. 8; ollei 601 fi. 4; szülei fi. 4; kishartai fi. 1 d. 50; dautovai fi. 3; katymári fi. 4 d. 50; bácsközi fi. 3; garai 3 jobbágyiul fi. 3; rigyicai fi. 1 d. 50; karácsondi fi. 3; miklai fi. 3; baracsi fi. 4." Ez a tanú azt vallja, hogy mindezen helyek érseki joghatóság alá tartoztak „és ö tudja, hogy ezekből a községekből, birtokokból és pusztákból 7-8 évig az évi harácsot ura, a kalocsai érsek részére évenként fölvette és megkapta; ebben senki sem zavarta, sőt a török se akadályozta. Ha pedig az érseki tulajdon után járó évi harácsot a lakók esetleg elmulasztották befizetni, magának a tanú úrnak volt rá módja, hogy az effajta ellenszegülőket a füleki vagy lévai katonasággal kényszerítse a tulajdonjoggal járó adó megfizetésére, amit egyetlen keresztény, de török sem akadályozott meg." 602 Nagy hálával tartozunk Széchényi Pálnak, amiért buzgón kinyomoztatta a Széchényi György alatt meglévő érseki jövedelmeket s ezzel világossá tette előttünk nemcsak az érseki jogok régi állapotát, hanem azt az eljárást is, ahogyan a földbirtokosok a telkeik után járó hasznot a török iga alatt beszedték. 603 600 „Tetétlen bérlete miatt". 601 Valószínűleg Oltárral azonosítható. 602 Huszár István tanúvallomását, illetve az általa bemutatott jegyzőkönyveket l. Litterae testimoniales 21-25. (Katona ebből már korábban idézett kettőt. L. az 52. fejezetet. Még l. a 413. jegyzetet.) Itt kell köszönetet mondanunk Molnár Antalnak, aki a kéziratot rendelkezésünkre bocsátotta. 603 Széchényi Pál 1645. június 28-án született Gyöngyösön, Széchényi György kalocsai érsek testvérének, Lőrincnek a harmadik gyermekeként. Nagyszombatban, majd Bécsben és Rómában végezte a tanulmányait; még ezalatt belépett a Pálos-rendbe, ahol 1662-ben fogadalmat tett. Nagybátyja azonban - fényesebb pályát szánva neki - 1676-ban kieszközölte a rendi fogadalom alóli felmentését, majd elérte, hogy még ebben az évben pécsi püspökké nevezzék ki, melyet 1677-ben a győri nagypréposti cím követett (az utóbbira l. Királyi Könyvek 16.22). 1687-ben veszprémi püspök lett, 1696-ban pedig kalocsai érsekké nevezték ki (a pápai megerősítést 1697-ben kapta meg, melyre l. Hierarchia catholica V. 164.). 1696-ban kezdte meg politikai pályafutását a bécsi tanácskozásokon való részvételével, illetve egy évvel később az adó beszedésére rendelt, budai székhelyű bizottság elnökévé való kinevezésével. 1703 végén, nem sokkal a szabadságharc kitörése után Scalvinioni javaslatára az udvar őt kérte fel a kurucokkal való tárgyalásra. Az érsek azonban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket egyik tábornál sem: Rákóczival és Bercsényivel történt találkozói 1704-1705ben rendre eredménytelenül végződtek és az 1705-1706. évi nagyszombati béketárgyalásokon sem tudott megegyezni a felkelőkkel. Am Széchenyi aligha okolható a békés rendezés sikertelenségéért: sokkal inkább a két fél egymás iránti mélységes bizalmatlansága és gyanakvása akadályozta meg azt. Ilyen körülmények mellett még az is eredménynek számít részéről, hogy két alkalommal - 1704 szeptemberében, valamint 1706 áprilisában - követtársaival sikerült elérnie, hogy a harcoló felek rövid időre fegyverszünetet kössenek. A nagyszombati tárgyalások után egészen haláláig Pozsonyban maradt: az ezt követő egyezkedésekben még részt vett ugyan, de rossz tapasztalatai és betegeskedése miatt korábbi vezető szerepéről végképp lemondott. Időközben újabb csalódások érték: 1707-ben az uralkodó nem őt, hanem a külhoni Keresztély Ágost herceget nevezte ki esztergomi érsekké, a kurucok pedig az 1707-es ónodi országgyűlésen kimondták, hogy az ellenség pártján lévő követek vagyonát el kell kobozni, így Széchényi egyházi és családi birtokai elvesztése miatt kénytelen volt kegydíjért folyamodni a császárhoz. Hosszas betegeskedés után halt meg Pozsonyban, 1710. május 22-én. Széchényi Pálnak, mint kalocsai érseknek megválasztása után nem sok alkalma volt 116
