Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

volt valaki kalocsai érsek, ami kitűnik V. Márton pápa egyik levelének címzéséből:846 „Tisztelendő testvéreinknek, a gradói pátriárkának, továbbá a nicosiai és kalocsai érsekeknek... Kelt Firenzében, július idusának 7. napján, pápaságunk 3. évében."847

A Szirmai-kéziratok ezen évhez egy Ugrin nevű érseket tesznek, de ennek neve sehol sem fordul elő. Lehet, hogy 1420 tévedésből csúszott be 1220 helyett, amikor tényleg Ugrin volt a kalocsai érsek. Pray az 1420-as évhez ezt a megjegyzést fűzi:848 „Ez évben Carginanus, másképpen Carmanus de Scholaribus lesz a kalocsai egyházmegye adminisztrátora." Ezt nem számíthatjuk a kalocsai érsekek közé, mert csak adminisztrátor volt. Egyébként is az oklevelek sehol sem említik.849 CCXL. Jóllehet ezekben a zavaros időkben a királyi oklevelek üresedésben lévőnek szokták mondani a kalocsai érsekséget, mégsem volt mindig az. Vitathatatlan ugyanis, hogy maga Zsigmond 1412-ben, 1415-ben, 1417-ben Andrást kalocsai érseknek mondja, amikor levelet ír a konstanzi polgárokhoz, hogy a zsinatra jövő XXIII. János biztonságát esküvel szavatolják:850 „...parancsoljuk és a római királyi felség erejében erősen meghagyjuk nektek jelen levelünk erejével, miszerint mindennemű halogatás veszedelme nélkül, az alul leírt pontokra, tisztelendő András kalocsai érsek, mindkét jog doktora, a mi kedves és hűséges tanácsosunk kezébe, szentséges pápa urunk, János képében és nevében tegyetek ígéretet és esküt, erről tulajdon leveleteket, városotok, Konstanz pecsétjével ellátva, ugyanazon András intézkedése és rendelete szerint, ellentmondás és huzavona nélkül adjátok ki... Mi is ugyanazon Andrásnak erősen kötelességévé tesszük és megbízzuk, miszerint a szavakkal és ígéretekkel halogatás veszedelme nélkül, éjjel-nappal, nevezett pápa urunkhoz siessen azért, hogy a pápának a zsinaton kívül maradásra vagy az el nem jövetelre alkalma ne legyen". Engedelmeskedtek a konstanziak, amint a terjedelmesen közölt aktákból kitűnik: „Amely fogadkozásokhoz és ígéretekhez a mondott kalocsai érsek úr, mint megbízott, 846 ÜO. 359. 847 1420. július 9. 848 Pray: Hierarchia II. 76. 849 Scolari Camianus (Carniano Scolari) érsek a korszak egyik meghatározó magyarországi szereplőjének, a firenzei származású Filippo Scolari, elterjedtebb nevén Ozorai Pipo (1369-1426) temesi ispánnak (személyére l. Engel Pál: Ozorai Pipo. In: Ozorai Pipo emlékezete. Szerk. Vadas Ferenc. Múzeumi Füzetek. Szekszárd 1987. 53-88.) volt rokona. Magyarországra Pipo és annak egy másik hozzátartozója, Andrea Scolari váradi püspök (1409-1426) (személyére l. Balogh Jolán: Andrea Scolari váradi püspök mecénási tevékenysége. In: Archaelógiai Értesítő 40 [1923-1926] 173-188.) révén került, s az utóbbi székesegyházában lett kanonok. A kalocsai főpapi szék elnyerését természetesen Ozorainak köszönhette, aki 1420. február 24-én az érseki birtokok kezelőjeként szerepel. Korábban vita folyt arról, hogy kormányzói kinevezése után Kalocsa érseke is lett volna, napjainkban 1420. március 24-től a főegyházmegye adminisztrátorának, 1421. október 18.-1422. november 20. között pedig kalocsai érseknek tekintik (egy pápai oklevél 1423. április 20-án néhaiként emlékezik meg róla), s a hazai források 1423. április 3.-1425. március 27. között üresedést jelölnek (minderre l. Engel: Archontológia I. 65.). Elhunytát követően Tárnokházi István kalocsai olvasókanonok kormányozta az érsekséget. Személyre még l. Erdújhelyi Menyhért: Carnianus kalocsai érsek. In: Századok 33 (1899) 44-50.; Udvardy: Kalocsai érsekek267-272. 850 Hardt: Concilium Constantiense V. 6. 225