Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

ugyanazon királyi felség nevében és képében csatolta hozzájárulását és döntését... ugyanazon napon, helyen és tanúk előtt, nevezett Krisztusban tisztelendő atyánk és urunk, András, mint megbízott kijelentette, hogy meghatalmazása van a nevezett szentséges atyától, amelyet neki élőszóval adott, hogy elfogadja az ígéreteket és az esküt... kezében nyitott misekönyvet tartva... fogadta az ígéretet és esküt." Péterfy az 1413-as konstanzi zsinat aktáiból közli851

András kalocsai érsek pecsétjét, aki azután elment a konstanzi zsinatra ugyanazon évben, amelyben Kalocsára. CCXLI. A zsinat jegyzőkönyvein a fenti adatoknak sem éve, hónapja vagy napja nincs megjelölve, de az mégis biztos, hogy 1414, vagyis XXIII. János Konstanzba érkezése előtt történtek. Ezért, amit Hardt művében 1415. február 9-ről ír: „Az esztergomi érsek és András kalocsai érsek nagyjából ebben az időben érkeztek",852 azt a kalocsai érseknek ama követség utáni második megérkezésére kell érteni. Jelentésüket igazolja Urie Dietrich:

853 „Magyarországról az esztergomi érsek egy másik érsekkel, két püspökkel, főpapokkal és doktorokkal." Az aktákból pedig kitűnik, hogy András kalocsai érsek a zsinat végéig kitartott Konstanzban. Miután V. Mártont 1417. november 11 -én pápává választoták, Zsigmond császárnak és magyar királynak az egyházi béke helyreállítása érdekében kifejtett mérhetetlen fáradozása és a ráfordított tömérdek kiadás miatt engedélyt adott a német papság egyházi javaiból egy évi tized beszedésére 1418. január 26-án.854 Ezt az utasítást előre küldte Németországba. Záradéka a következő:

855 „Kelt Konstanzban... az Úr 1418. esztendejében, a II. indictióban, hétfőn, május 2-án... jelen vannak ugyanott Krisztusban tisztelendő atyák, András úr kalocsai érsek... Simon traui püspök..." A zsinat 1418. április 22-én feloszlott. Márton pápa május 16-án, Zsigmond császár 21-én elhagyta Konstanzot. Mielőtt a legnagyobb hódolattal elbúcsúztak egymástól, Zsigmond még biztosította magának és utódainak a főkegyúri jogot Magyarországon, amint Werbőczy állítja:856 „Az országnak ezt a javadalmak adományozására vonatkozó szabadságjogát hajdan, Zsigmond császár és király idejében, számos szabadságjoggal együtt a konstanzi egyetemes zsinaton megerősítették és az eskü szentségével megszilárdították, amint az erről készült bulla világosan tartalmazza." CCXLII. Én ezt a bullát sem Hardtnál, aki pedig a konstanzi zsinat tárgyát és eseményeit mindenki között a legbővebben, hat kötetben foglalta össze, sem más zsinati aktagyüjtőnél nem találtam. Mivel azonban Werbőczy alig egy évszázaddal a konstanzi zsinat után oly merészen idézi, nem lehet kétség, hogy azt valóban kiadták és a magyarok ismerték. Bár más, a magyar egyháznak akkoriban adott szabadságjogot az akták nem említenek, II. Ulászló 1498-ban kiadott III. dekrétumának 63. cikkelye857 851 Péterfy 1.318. 852 Hardt: Concilium Constantiense IV. 20. 853 Uo. I. 155. 854 Uo. II. 590. 855 Uo. 606. 856 Werbőczy: Hármaskönyv I. rész 11. cím 5. § 857 L.CJH 1000-1526 630. 226