Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
51. RAFAEL 1450-től CCL. (::^anos és Várdai István közé Horváth Rozgonyi Pétert, Pray pedig Máté és Rafael érseket iktatja be. Rozgonyi Péterről Schmitth is véleményt nyilvánít:882 „Rozgonyi Péter csodálatos fürgeségével úgy sietett kiérdemelni az új uralkodó kegyét, hogy még abban az évben (1438) kalocsai érsekké tették." Úgy látszik, Szentiványi Mártontól kölcsönözte ezt a véleményét, aki Rozgonyi Pétert János és István közé teszi a kalocsai érsekek sorában.883 Mégha szántak is valamilyen Pétert a kalocsai érsekségbe, előbb mégis Mátyást terjesztették elő, végül azonban sem ezt, sem Pétert nem helyezték át ide, amint látni fogjuk. A Batthyány-kéziratok Mátyás áthelyezéséről ezt mondják: „1449. augusztus idusának 6. napja.884 Mátyás erdélyi püspököt áthelyezik a kalocsai és bácsi egyházakba János elhalálozása miatt." Ezt a Mátyást Pray „Bachino-i Máté"-nak nevezi,885 de úgy véli, hogy inkább „Bachia-i". 886 Bár a római iratok Máténak írják, magyarországi nagyúr pápai követsége idején hozta magával Magyarországra, ahol 1410-ben az Ozorai-birtokok közelében lévő pécsváradi apátság élére helyezték. Kalocsai érsekké — rokona támogatása révén - királyi kinevezéssel, ill. káptalani választással lett, de végül - reservatióra hivatkozva - a pápa nevezte ki (1424. november 15.), az előző aktusok jogérvényének tagadásával. Hivatalviselését legújabban 1425. június 8.-1447. szeptember 13. közé teszik fi. Engel: Archontológia I. 66.). Az 1430-as években a késő Zsigmond-kor leghatalmasabb családja, a Cilleiek fogságába került, ekkor a hazai oklevelek üresedést jeleznek az érseki székben (1435. május 4.-1437. november 5.), ill. Tallóci Frank nándorfehérvári kapitányt nevezik meg az érseki birtokok kezelőjeként (1433. május 15.-1436. december 17.). Pápai sürgetésre szabadult ki, 1438. július 13-tól már újból szerepel a hazai oklevelek méltóságsorában (minderre l. uo.). Érseksége idejére esnek a Katona által is tárgyalt délvidéki huszita mozgalmak (l. a 879. jegyzetet), ill. többször ellentétbe került a főegyházmegyéje területén számos birtokkal rendelkező Bátmonostori Töttös családdal, amelynek oklevelei nagy számban jutottak korunkra a Zichy grófok családi levéltárának keretében, s így viszonylag jól megismerhetők a terület korabeli (birtokviszonyai. Ismerjük segédpüspökét, János sidoni címzetes püspököt (1425), valamint kalocsai és bácsi helynökeit (Tárnokházi István, ill. János kalocsai olvasókanonokokat, György bácsi kanonokot és Kamonci Balázs ottani prépostot is). 1444-ben a kalocsai örökös ispáni tisztségben említik. Vele zárul az egymást követő, itáliai származású kalocsai érsekek sorozata, Katona azonban abban téved, hogy őt még egy, (V.) János érsek követte volna. A kutatás már régen bebizonyította, hogy az ezen érsekre vonatkoztatott adatok mind Buondelmontéval vannak kapcsolatban (erre l. J. Városy: Observationes criticae in seriem archiepiscoporum Colocensium et Bachiensium. In: Schematismus cleri archidioecesis Colocensis et Bachiensis ad annum Christi 1886. Kalocsa 1886. XVI-XV1I). Érseki pecsétjét l. Bodor-Fügedi-Takács: Főpapi pecsétek 57., ill. XVI. tábla 73. kép. Személyére még l. Érdújhelyi: Kalocsai érsekség 5-17.; Mályusz: Konstanzi zsinat 98-99., 107-108.; Udvardy: Kalocsai érsekek 273-282. 882 Schmitth: Episcopi Agrienses II. 31. 883 Szent Iváni Márton: Corpus Juris Hungarici seu Decretum Generale... Hungáriáé. Nagyszombat 1696. III. kötet 2. rész 79. 884 Augusztus 8. 885 Pray: Hierarchia II. 76. 886 Uo. 268. 233
