Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház történetének első része a mohácsi vereség előtt

azoknak az embereknek? Nagyon jól tudjátok, hogy szertartásukat és templomaikat a birodalom fővárosában megtűrjük. A ti vagy az ő hitük-e a régebbi? A ti vagy az ö őseik építették-e ezt a templomot? A katolikusok építették és birtokolták egykor ezt az épületet, legyen most is a katolikusoké. Ha ti csak egy téglácskával is javítottatok rajta, szedjétek ki belőle, ami a tiétek volt«. A katolikusok szerfelett hálálkodtak, majd a nekik ítélt templomba vonultak, itt a jezsuita pap istentiszteletet tartott és beszédet intézett a vegyesen magyar-török gyülekezetnek, mindkettő helyeslése közben." így a jezsuita pap, aki Pécsről vetődött ide, megvédte az itteni maradék katolikusokat és a Szent igével táplálta őket. A kálvinisták bosszút álltak a fájdalomért, amikor Buda várának hiábavaló ostroma után a hajdúk itt vettek szállást, ahogy Istvánffy a következő szavakkal elbeszéli:109

„Azután az érsekségével és hatalmas, kettőstornyú templomával ékeskedő Kalocsát, ahol most nagyobb részben trákok és törökök laknak, tüzcsóvákkal felgyújtva porrá égették és hatalmas zsákmánnyal visszavonultak táborukba." Ezeken a trákokon ő a rácokat érti, akiket a magyarok a latin „Thrax" szó után neveztek el „rác"-oknak. Ezekről Marsigli írja'10

: „Magyarországra csődültek össze, mert a magyarok az ország nagyobb részét elhagyták, mikor a török elfoglalta Temesvárt és Budát. A törökök ugyanis a magyaroktól elhagyott helyeket új népekkel akarták betölteni, összehívták és összegyűjtötték tehát Szerbia lakóit, ahol zord hegyek és szűkös természet van; ezek a nemzetek nagy és szinte hihetetlen jótéteménynek vették, hogy meddő hazai földjüket Magyarország hatalmas, bőven termő mezeivel cserélhetik el." XLVIII. Ezekkel keveredtek a kalocsai magyarok, akik lassanként egész kis számra olvadtak le és megtanulták maguk is a rác nyelvet, anyanyelvüket pedig sokan már el is felejtették. Hogy a magyar nyelv használatát ebben a városban visszaállítsa, Patachich Gábor érsek - bár maga horvát származású volt - a szerb nyelv használatát 12 forint vagy 12 botütés terhe mellett megtiltotta. Ezzel az ügybuzgóságával elérte, hogy ahol a nagyapák még most is szerb nyelven imádkoznak Istenhez, a fiak és az unokák csak magyarul tudnak. Mivel azonban Patachich ezt a rendelkezést más helyekre nem vonatkoztatta, a szerb nyelv használata az egyházmegye nagy részében még érvényben van. Maga a szomszéd birtok, Bátya, otthonosabbnak tartja a szerb, mint a magyar nyelvet. A barbárok igája alatt a magyaroktól elhagyott földek benépesítésére a törökök kiűzése után a szerb településeken kívül szlovákokat és németeket telepítettek. A szlovákok közül a keceliek és akasztóiak régi nyelvüket már majdnem elfelejtették és állandóan a magyart használják, nem úgy mint a miskeiek, bár mindnyájan értik azt is. A németek nehezebben tanulják meg és használják a magyar nyelvet. Sok helyen kevert, három, sőt néha négyféle a nyelvhasználat, főleg a nagyobb városokban, mint Baján, Teréziavárosban (Szabadka), Zomborban, Újvidéken. Ha azonban az egész egyházmegyét vesszük számba, a magyar nyelv az uralkodó, főként a Tisza mentén. A magyar nyelv van használatban 50 plébánián, német 26-ban, szerb csak 20-ban, helyenkint az örmény, francia, szlovák. A szomorú török járom alatt a ferences atyák a legtöbb helyen megőrizték a maradék katolikusokat. A rend évkönyveinek tanúsága 109 Istvánffy XXXIII. könyv 512. 110 Marsigli: Danubius I. 25. 42