Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház történetének első része a mohácsi vereség előtt
erőltetik. Az első föltevést Bél így ostorozza:104 „Aligha lehetne elképzelni, hogyan létesíthettek telepet idegen földön a coletianusok, akiket Ptolemaios a Dráva-Száva közé helyez, nem messze Petoviumtól." A „Szobroknál" elnevezésű postaállomás pedig római területen, nem a barbárokén volt. Ezt már föntebb láttuk.105 Matolai János azt állítja,106 hogy ő látott Kalocsán szokatlan nagyságú oszloptöredékeket. De ezek nem a rómaiak kolosszusaihoz vagy szobraihoz tartoznak, hanem a Szent Istvántól alapított templom romjaihoz. Pompás volt ez a templom, melyet Szent István Nagyboldogasszony tiszteletére alapított; hossza, - amint a meglévő ősi alapokból látható - 42 öl, szélessége 25 öl. Mivel a templomok terjedelme a lakosság számához szokott igazodni, nem kétséges, hogy Kalocsa lakosainak számát nem a mostani hétezerben, hanem hajdan ennél több ezerben kell megállapítani. Továbbá Tersztyánszki János azt állítja107 „a város erős fallal volt körülvéve, az utcák kikövezve, pompás polgárlakások, igen elegáns érsekség és templom, 1602-ig, amikor a hajdúktól igen sokat szenvedett." Ámbár Bombardi, Magyarország helyrajzának első kiadója, azt állítja, hogy Kalocsa sem fallal nem volt körülvéve, sem utcái nem voltak kikövezve, mint ahogy Tersztyánszki mondja, aki azt a helyrajzot több toldalékkal bővítve újból kinyomtatta. Ezt azonban majd a Csáky Imrénél előhozandó bizonyíték valószínűvé teszi. Egyébként ma már semmi nyomát nem lehet találni sem a falnak, sem az utcaköveknek, mert a talajt új házak építése céljából fölásták, kivétel az érseki palota és a székesegyház környéke. Mert a városnak ezt a legszélső részét, mely inkább észak, mint nyugat felé hajlik, tagadhatatlanul erős fallal övezték, és ki is volt kövezve. XLVII. Hogy milyen sorsa volt Kalocsának a másfél százados kegyetlen török iga alatt, hogy milyen állapotban volt a székesegyház, arról a barbárok éppen semmi, a keresztények pedig alig valami följegyzést hagytak hátra. Juvencius jezsuita történetíró gyújt valami világosságot a török szolgaság alatti vallásállapot megismerésére, amikor így ír:108 „A Jézus Társaságának atyái igen szent nyereségre tettek szert, mikor sokakat visszahoztak az igazság szabadságába. Visszajuttatták a katolikusoknak Kalocsán is a templomot, melyet a kálvinisták előzőleg maguknak lefoglaltak. Ez egy város Magyarország alsó részében, a Duna mellett (attól félórányira), egykor érseki székhely. A város lakói, mikor elterjedt a hír a katolikus pap érkezéséről, aki majd a Szentségekben részelteti őket, elhatározták, hogy visszakövetelik a tőlük elrabolt templomot és az ősi birtoklás jogát érvényesítik a mohamedán városbírónál. Kimutatták, hogy a kálvinisták, egy új szekta föltalálói, erőszakkal foglalták el a templomot. A városbíró magához hívatta a kálvinistákat és így szólt: »Miért okoztok bonyodalmat 104 Bél: Notitia III. 527. 105 XXVI. szakasz. 106 Bél: Notitia I. 538. 107 Topographia magni Regni Hungáriáé, olim a quodam S. J. sacerdote (Mich. Bombardi) conscripta, nunc studio cujusdam ex eodem societate sacerdotis (Jo. B. Terstyanszki) emendata et aucta. Bécs 1750.541. 108 J. Juvencius: Históriáé Societatis Jesu. V. Tom. posterior. Ab anno Christi 1591 ad 1616. Romae 1710. XVII. 420. 41
