Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház történetének első része a mohácsi vereség előtt

olvasóknak a következő leírás keretében:57 „Hogy világos legyen az oka és haszna ennek a római töltésnek, melynek oldalait egyfelől a Duna, másfelől a Tisza fogja körül mocsaraival, bemutatom azon határmenti földdarabnak az igazi fekvését, amely a Duna-Tisza között a kóbor jazigok települése; határai a Duna és Tisza mocsarai, másfelől e két folyó egybeömlése. Nem szabad kételkednünk abban, hogy ez a sánc nagy számú fegyveres befogadására készült, hogy azok védjék a hatalmas katonai telepet, Sirmiumot, amely ezen védőőrség nélkül a barbár rablók állandó kalózkodásának volt kitéve, akik szárazföldi csapataikkal szabadon idáig hatolva elűzték a rómaiak nyugalmát a Dráva-Száva-Duna közti katonai székhelytől. A töltésből megvan egy egyenes árokszerü bemélyedés, mely a Dunától tart a töltés felé, majd attól megint elfordul a Tisza mocsarainak. Ez a határszöglet, az említett sánccal bezárva, meg volt erősítve töltésekkel és őrtornyokkal is. A nagy sánc 25 ezer folyólépés; a kicsinyek - a Duna és Tisza partján - 6 részre oszlanak. A sáncárok szembenéz a barbárokkal. Ez fenn 20 folyólépés széles, az alján pedig 7. Az ebből kiásott földet használták töltésnek, mely az alján 20 lépés széles, a tetején 5, magassága 10 lépés. Vonalvezetése többnyire egyenes, mérsékelten a dunai mocsár felé hajlik. A töltésen a rómaiak 4, hosszúkás négyszög alakú mellvédet emeltek, a széles oldalak mindegyikében 2 bejáratot hagytak. Ez a sáncmü nagyszerű alkotás és eddig még ép, bár túlnyomóan homokos földből épült. Egyébként a rómaiak ismert alkotásai között ez utolsó szerepet játszik. De a történelmi könyvekben erről semmi ismertetést nem találtam." XXIII. Amin itt kesereg, azt elpanaszolja az előszóban is: „Ennek a hírneves római sáncnak ismertetése, melyet mi neveztünk el így elsőként... a történelmi könyvekben sehol sem található." Tehát Marsigli mondta és nevezte el ezt az utat „római sánc"-nak, bár a történelmi könyvekből erről semmi tudomást nem bírt szerezni. 30 évvel utána Wagner a következőket írta:58 „Az a töltés, melyet állítólag a rómaiak építettek, egy katonai út, földből összehordva; dombszerüen kiemelkedik, innen a Sirekia tótól kb. a Dunáig terjed, hogy a mocsaras területen kényelmesebb legyen a közlekedés Sirmium és Dacia között." Aztán egy névtelen állítólag ezt írta Belgrádból 1776. december 10-én: „Két hónapja, hogy a római sáncot Bodrog (Bács) megyében láttam, és nem győztem betelni látványával. Valóban meghökkentő alkotás ez, amely néhány mérföld hosszan a Dunától a Tiszáig húzódik. Az elülső része északnyugat felé néz, a hátsó pedig a Duna-Tisza szögletére. Hogy a rómaiak ebben a töltés alkotta szögletben építették hajóikat, nem föltevés, hanem szemmel látható. A titeli fegyverraktárban sok római hajóorrot, horgonyt és más különbözőfajta eszközt láttam, melyeket részben a földből ástak ki, részben a parti iszapból. Néha pénzeket és más eszközöket is találnak." A bécsi latin nyelvű újság59

szerkesztője ehhez az elbeszéléshez a következő megjegyzést fűzi: „Ennek a római sáncnak földrajzi leírása, a Duna-Tisza szöglettel együtt, a »Liber Teutonicus«-ban található, mely két évvel ezelőtt jelent meg nyomtatásban Bécsben a következő címmel: »Dácia ókori emlékei a mai Erdélyben«. 57 Marsigli: Danubius II. 7. 58 F. Wagner: História Leopoldi magni. I—II. Augsburg 1719-1731. II. 341. 59 Ephemerides Vindobonenses 1777. 77. 24