Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
megfizetése alól az érseki egyház és következőleg magának az érsek úrnak, a káptalan tagjainak nem csekély hátrányára, sérelmére és kárára, mert ilyenekkel nyilvánvalóan csökkennek magának az egyháznak a jogai és jogos jövedelmei, melyeket néhai szent királyaink juttattak és adományoztak neki. És mivel kormányzati tisztünkből következik, hogy Isten egyházait, melyeknek kegyurai és gyámjai vagyunk, jogos és ősi jövedelmeikben megtartsuk és megvédjük, viszont azokkal, akik a tizedbeadást teljes egészében úgy, ahogy régtől fogva mindig érvényben volt, mindenféle újításokkal és kitalált kerülőutakkal meg akarják zavarni, csökkenteni vagy elvonni, királyi gondoskodásunkkal megfelelően szembeszálljunk és útjukat álljuk, tekintetbe véve főleg azt, hogy maga az Isten, mindennek ura és legfőbb királya, egyetemes tulajdonjogának jeléül, minden földet művelőtől fizetendő tizedet magának tartotta fenn, és maga helyett az egyházak szolgáinak juttatni rendelte. Mivel tehát az az akaratunk, hogy a jogos és teljes tizedet, melyek ezen országban nem személyhez, hanem helyhez kötöttek, a szent királyok ősi kivetése szerint és az eddig mindig szem előtt tartott szokásnak megfelelően, minden ellentmondás nélkül teljesen megfizessék, ezen sorainkkal keményen meghagyjuk nektek, egyenként és összesen, nemeseknek és bármely birtokos személynek, miszerint másképp tenni ne merjetek, hanem azonnal, amint jelen oklevelünkről tudomást szereztetek, félretéve miden ellenkező föllebbezést, a jogos és teljes tizedet, ahogy az említett érsekek idejében szoktátok fizetni, a kiváltságlevél vagy szerződés és megegyezés erejénél fogva, amelyet egykor az említett vármegyék nemesei és az érsek vagy káptalan kötöttek, vagy az ilyenekben régtől megtartott szokásnak megfelelően, minden jószágotok, birtokotok és minden művelt föld után, bárki műveli is, mely egykor a nevezett érseki egyház tizedjoga alá tartozott, minden tiltakozás és ellentmondás nélkül fizessétek meg. Egyébként nektek, a nevezett megyék főispánjainak, alispánjainak és szolgabíráinak hasonló kötelezettséggel megparancsoljuk, miszerint, nem várva ez ügyben bővebb utasításunkra, mindazokat, akik esetleg vonakodnak megfizetni a teljes és jogos tizedet jószágaik és birtokaik után, a szokott bírságokkal és minden más alkalmas orvossággal hajtsátok és kényszerítsétek, jelen sorainkkal rátok ruházott tekintélyünkkel." Az évszám hiányzik, de a Parthához írt levél szerint 1491. november 14-én kelt. Ugyanezen évben Péter szigorúan megfedte Beriszló Ferencet, aki a boszniai egyház jogait megsértette.1009 CCLXXXIII. Az eddig felsorolt levelekből kitűnik, mekkora sérelmek érték a kalocsai egyházat Péter hat éves fogsága alatt, s hogy mekkora buzgalommal igyekezett azokat kijavítani és jogait visszaállítani. Ki akarta javítani azokat a hibákat is, melyek annyi idő alatt vallási téren mutatkoztak, ezért 1492-ben vizitátorokat küldött a szerémi kerületbe, amely akkor szent jogi kötelékekkel kapcsolódott a kalocsai érsekhez. Hogy ezekkel milyen méltatlanul bántak, megírta Vincenzo Pistachio péterváradi apátsági kormányzónak:1010 „...Mivel írsz nekünk egyházmegyénk ellenőrzésére kiküldött 1009 Uo. 72., 314. L. uo. 220-223. A levél címzettje, Beriszló Ferenc (f 1517), későbbi jajcai bán volt. 1010 Uo. 330. L. uo. 116-117. A levél címzettje, Vincenzo Pistacchio da Napoli, a péterváradi apátság kormányzója volt 1493-ig. Kamonc mezővárosát a kalocsai érsek joghatósága alól a Szentszék alá helyezték. Váradi végül elérte a kiváltság érvénytelenítését. 264
