Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
embereinkről, mi azokat tisztünkből következőleg egyházmegyénk megvizsgálására küldtük ki, mivel hosszú időn át nem volt náluk vizitátor. Mikor ezek Kamonc városához értek, olyan gyalázattal illették őket, amit ti is tudtok, amelyet nem kellett volna elkövetni embereinkkel, akikről azt hittük, hogy az egyházmegyéhez küldjük őket, de még zsidókkal vagy pogányokkal se lehetett volna ilyen megalázó helyzetet teremteni. Ugyanis mindnyájan egy akarattal, papok és világiak fölkeltek, mint a pogányok és hitünk ellenségei ellenük, hogy kiűzzék és csúfosan kikergessék őket, alig tudtak a halálveszedelemből kimenekülni. Ezt pedig a te kormányzásod idején sikerült elkövetni. Ezért mi megbíztuk helynökünket, indítsa meg az eljárást. Nem tudják... hogy a mi egyházi joghatóságunk ellen engedtek meg nekik ilyen kiváltságot... Mi szentséges urunknak nem akarunk ellenszegülni és az apostoli szék tekintélyével szembeszállni nem tudunk, nem is akarunk... Sőt azt mondjuk, hogy egyházunk, melynek az apostoli szék jóvoltából állunk az élén, Oszentségéé, s nem a mienk." A szövegkiadó az előszóban ezt így ócsárolja: „Nem elég őszintén említi, hogy a kalocsai egyházmegye nem az övé, hanem VI. Sándoré." Az időrend azt mutatja, hogy itt inkább VIII. Incét kell érteni, aki 1492. július 25-én halt meg, mint VI. Sándort, akit a következő hónapban választottak pápává. Hiszen VIII. Incének írta 1492. július 18-án,1011 hogy neki „alázatos teremtménye és örök jótéteménnyel megváltott rabja" és hogy „kegyelmes jósága hívta vissza őt a halálból az életbe." Bár az előző levelein csak az 1492-es évszám van, amikor mindkét pápa uralkodott, a hónap és a nap viszont hiányzik, Sándor mégsem eszközölhette ki olyan gyorsan kiszabadítását, hiszen nem is ismerte az ügyet. Ellenben bizonyos, hogy Ince Mátyásnak is írt Péter kiszabadítása ügyében és követe útján Corvin Jánosnál kivitte szabadonengedését. Tehát inkább ennek köszönheti Péter a szabadulást, mint Sándornak, aki mint új pápa, még nem tudott annyit tenni. Nincs rajta a nap azon a levélen sem, melyet Péter érsek 1492-ben Szatáról, a Szent Pál várkastélyból küldött Péter forli apátnak.1012 Szintúgy a többieken sem, amelyeket Ulászló királyhoz, kész engedelmességéről biztosítva, valamint a Báthoriakhoz, Bálint váradi püspökhöz, Dóczi Péterhez, a Lábatlan Gergely elleni per fólfüggesztéséről írt. Mivel ezekben utalás van a február elején tartott országgyűlésre, attól nem eshetnek messze. Ezen a gyűlésen mozgalom indult meg Ulászló és Beatrix összeházasítása érdekében, amint Bonfini előadja:1013 „Amikor Péter érsek, aki 200 páncélos lovassal és 300 huszárral jött oda, indítványt tett Beatrix házasságáról, az egész gyűlés ellenkezett." Péter a gyűlésről Bácsra visszatérve, homályos választ írt a királynénak,1014 1492. április 28-án, amelyből Beatrix könnyen megérthette, hogy sem Péter érsekben, sem a többiekben, akiket bőséges ajándékkal kenyerezett le, többé semmi reménye nem lehet. 1011 Uo. 460. L. uo. 67-68. 1012 Uo. 333-339. L. uo. 179. 1013 V. tized 2. könyv. L. Bonfini IV/1. 232. 1014 Katona: História eritica XVII. 444. L. Wagner: Epistolae 47-48. A levél címzettje, Aragóniái Beatrix (f 1508), Mátyás király özvegye volt, akit II. Ulászló is feleségül vett szándékosan formai hibás esküvői szertartás keretében. 265
