Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

vakmerőségén, kilengésén, őrültségén képmutatóan túltenni magunkat, bár annyira közismertek, hogy semmiféle csűrés-csavarással nem lehet eltitkolni, de hogy mégis megmaradjon neki a védekezés lehetősége, ha ugyan van neki, bár ez nem menti fel az egész alól, de legalább a nagyjától, apostoli iratunkkal meghagyjuk testvérségednek, hogy te magad, vagy más valaki, vagy valakik útján nevezett kalocsai érseket az érseki tehertől, hivataltól és tisztségtől való megfosztás és letétel büntetése alatt, amelybe pusztán azzal a ténnyel beleesik, ha máskülönben cselekedne, részünkről vitathatatlanul gondoskodj megidézéséről, hogy az idézés után négy hónapon belül, felfüggesztve minden javadalmából és hivatalából, személyesen jelenjék meg előttünk, hogy ártatlanságát, ha lehet, bebizonyítsa... Kelt Lateránban, november kalendae-jének 16. napján, a 7. évben."649

De amint már mondtuk, János érseket a halál elragadta Bonifác ítélete elől.650 649 1301. október 17. 650 János érsek a Szent István király korában bejött német vitézektől származó Hont-Pázmány-nemzetség gimesi vagy másként Forgách-ágából származott (ennek leszármazottai a későbbi gimesi Forgách grófok), apja András tárnokmester volt (l. Karácsonyi: Magyar nemzetségek 657-661.). A szakirodalomban történetietlenül meghonosodott Gimesi vezetékneve így mindenképpen helyesebb, mint a minden alapot nélkülöző Ürményi előnév. Bolognai tanulmányait kánonjogi doktorátussal zárta, majd V. István és IV. László (1272-1290) udvari papja lett. 1273-tól volt tagja az esztergomi káptalannak gömöri, majd nyitrai főesperesként. 1278-tól budai, majd székesfehérvári választott prépost. Kezdetben királyi kápolnaispán, majd 1278-ban alkancellár, végül 1279 márciusáig kancellár volt. A kalocsai érseki tisztséget adatokkal igazolhatóan 1278. december 10-től 1301. szeptember 26-ig töltötte be (l. Engel: Archontológia I. 64.), ez utóbbi dátum után kevéssel halhatott meg. Lodomér esztergomi érsek mellett az utolsó két Árpád-házi uralkodó korának meghatározó politikai személyisége volt, III András király (1290-1301) alatt újból viselte a kancellári méltóságot, s a a római-kánoni jogi ihletésű rendi államszervezési kísérlet egyik vezéralakjának minősíthető. Az interregnum idején, életének utolsó esztendejében nem a VIII. Bonifác pápa (1294-1303) által favorizált Anjou Károly Róbertet, hanem Vencel cseh királyfi trónöröklését támogatta, s meg is koronázta (1301. augusztus 27.). E király alatt megint viselte a kancellári tisztet. Érseki működéséből említhető, hogy 1278-ban megerősítette elődje 1268. és 1271. évi rimabányai szabadságlevelét (l. a 628. jegyzetet). A budai Szent János ferences kolostorban temették el. Ugrin mellett a legjelentősebb XIII. századi kalocsai főpásztornak tekinthető, alakját és tevékenységét Katona sajnos igencsak halványan idézi meg. Személyére még l. Fejérpataky: Királyi kancellária 128., 133-134., 142—143.; Kollányi: Esztergomi kanonokok 17-18.; Bártfai Szabó László: János kalocsai érsek származása. In: Békefi-emlékkönyv. Dolgozatok Békefi Rémig egyetemi tanári működésének emlékére. Szerk. Pintér Jenő. Bp. 1912. 100-105.; Bónis: Jogtudó értelmiség 23-24.; Gerics József: A korai rendiség Európában és Magyarországon. Bp. 1987. 284-309.; Mályusz-Kristó: Commentarii II. 25-26.; Udvardy: Kalocsai érsekek 162-175.; Szűcs: Utolsó Árpádok 294., 300., 303., 319., 325-326., 332-334., 336., 345. Főpapi pecsétjét l. Bodor-Fügedi-Takács: Főpapi pecsétek 40., ill. II. tábla 16. kép. 182