Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

30. Ill ISTVÁN 1302-től cxcv. ^zen István hivatalviselésének kezdetét Horváth a kalocsai érsekség anyakönyveiben 1304-re rögzíti, de az 1302. évre eléje helyezi Lászlót. Ámde ebben az évben nem László, hanem István állt a kalocsai egyház élén, ezt bizonyítják a római dokumentumok, melyek szerint Bonifác pápa a mi Istvánunkat 1302. „május kalendaején, pápasága 8. évében"651

erősítette meg, aki ekkor 2000 forintot ajánlott fel

servitium communément. Ezeknek a felajánlásoknak eredete állítólag a következő. Egyesek az üresedésben levő javadalmakból és az első év jövedelméből önként fölajánlottak valamit. Miután viszálykodások között választották meg őket, a római kúriához való fellebbezéssel győztek. Az ilyen fölajánlást hívták servitiumnak vagy servitia communiának, mivel ezt a fölajánlást közösen felosztották azok között, akik az ülésen tárgyaltak. De ami eleinte csak önkéntes fölajánlás volt, később kötelezettségbe ment át, s a legkisebb szolgálatért is fizetni kellett a kancellária részére. Mivel pedig a bullák visszatartásával többször az elődök kötelezettségének megfizetésére is kényszerítettek egyeseket, ezt V. Márton a konstanzi zsinaton eltörölte:652 „Az ilyen adósság ne szálljon át az utódra a javadalomban."653

István ezt a tartozást megfizetve megkapta az érseki palástot Bonifác pápaságának 9. évében 1303-ban.654

Elődje, János Vencelt pártfogolta, ő meg Károly pártjára állt,655

akinek érdekében vállalta a hosszú utat az apostoli székhez, amit Bonifác a következő szavakkal igazol:656

„Szicília királynéja... és a már 651 Május 1. A Potthast-féle regesztagyűjtemény nem ismer ilyen keltezésű, a kalocsai érsekkel kapcsolatos pápai levelet. 652 Hardt: Concilium Constantiense I. 1027., 1063. oszlop. 653 A servitium commune (később annalénak nevezték) azon pápai jövedelem, amelyet a püspökök és apátok fizettek kinevezésükért, ill. megerősítésükért egyévi jövedelmük harmadának értékében. A kalocsai érsek 14. század eleji servitiuma 2000 firenzei aranyforint volt, ami évi 6000 aranyforint jövedelmet jelent. Ezzel anyagi tekintetben a kalocsai főpap a 2-4. helyet foglalta el a hazai püspöki karban. L. H. Hoberg: Taxae pro communibus servitiis. Cittá del Vaticano 1949. 39.; Fügedi: XV. századi püspökök 483-484.; Mályusz: Egyházi társadalom 180-183.; Koszta: Egyházi topográfia 46-47. 654 A 9. év. 16. levelének regesztája. Az oklevél 1303. február 20-án kelt. L. Anjou-okit. I. 357. sz.; Theiner: Hungária sacra 1. 395. 655 Az Anjouk magyarországi trónra jutását, I. Károly (Róbert) (1301-1342) uralmának megszilárdítását -jórészt pápai parancsra, s talán megérezve az ifjú királyban rejlő konszolidációs képességeket - a hazai főpapság az 1300-as évek kezdetétől (János érsek halála után) egyre inkább támogatta. Az Anjou-kor (1301-1387) történetére összefoglaló jelleggel l. Engel-Kristó-Kubinyi; Magyarország története 41-120.; Bertényi Iván: A tizennegyedik század története. Magyar századok. Bp. 2000. Az Anjou-kor egyházpolitikai törekvéseinek, valamint pápai-magyar kapcsolatainak jó összefoglalása: Rácz: Anjou-ház. 656 Katona: História eritica VIII. 43. Az oklevélben említett szicíliai királyné Mária, V. István király (1270-1272) leánya, a nápolyi Anjouk magyarországi trónigényének forrása, Károly pedig I. Károly 183