Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
még helytelenebb az a megjegyzése,442 miszerint András ebben arra kérte Incét, hogy emelje a szebeni prépostságot püspökséggé az esztergomi érsek joghatósága alatt. Amint láttuk, inkább azt akarta, hogy ezt az új püspökséget a kalocsai érsekség alá helyezze.443 CXLIV. Bertold közben annyira előrehaladt korban és tudományban, hogy Ince rábízta a veszprémi püspök és a szentmártoni apát között keletkezett per kivizsgálását „március nonae-jének 5. napján, pápaságunk 15. évében."444 A pápa ugyan ebben Bertoldot csak „választott"-nak mondja, de András ez évi okleveleiben az újonnan adott vajda cím mellett már kalocsai „érsek"-nek nevezi.445 De azután a pápa is ezzel tünteti ki, amikor helyesli a két érsek között létrejött egyetértést:446 „Andrásnak, Magyarország jeles királyának... Tisztelendő testvéreink, az esztergomi és kalocsai érsek közt létrejött egyetértés kedves nekünk, mivel nemcsak a köztük, hanem bárkik között előforduló viszályokat és pereket igyekszünk lecsillapítani. Minthogy tehát az Úr rendelkezéséből az igazság székébe lettünk helyezve és igazságban mindenkinek adósai vagyunk, senkitől sem tudjuk megtagadni a jogosságot, ha így követeli a jogrend. Kelt Lateránban, február nonae-jének 3. napján, pápaságunk 15. évében."447 András pedig ez évi oklevelében Bertoldot nemcsak kalocsai érseknek, hanem „bácsi és bodrogi ispánnak" is nevezi.448 CXLV. A sok tisztség, amelyeket András, felesége kedvéért, Bertoldnak jutatott, gyűlöletet támasztott iránta, Andrásra pedig a nép felháborodását zúdította. Láttuk, hogy 442 Horváth: Natales 45. Horváth Mihálynak van igaza, s nem Katona Istvánnak; a fenti oklevél 121 l-ben kelt. 443 Az 121 l-ben kelt pápai levél fontos forrása az esztergomi és kalocsai főpásztor ok viszonyának a XIII. század elején. Bertold felújította a vitát a királykoronázási jog és a saját tartományában fekvő királyi egyházak feletti joghatóság tárgyában, s az Esztergomba átkerült János érseket a fenti levélben foglalt kompromisszumra kényszerítette. Ezt azonban az esztergomi kanonokok tiltakozására nem erősítette meg III. Ince pápa. A fenti paktum az esztergomi érsek hatalmát megnyirbálni kívánó II. András királyon kívül még a helyi ordináriusok (mint a később Esztergommal szintén vitába kerülő, a fenti ügyben Rómában eljáró Róbert veszprémi püspök [1209-1225], későbbi esztergomi érsek [1226-1239]) érdekeit is szolgálta volna. Bertold még 1215-ben is viszálykodott Jánossal (l. MES I. 209.), a pápa Esztergomnak nyújtott támogatása azonban a XIII. század húszas éveire megerősítette a az ottani érsek elsőségét a magyar hierarchiában (pl. a kalocsai provinciában fekvő királyi prépostságok felett is gyakorolhatta joghatóságát). A szebeni püspökség felállítását célzó kérelem is János jogainak csorbítására irányult, hiszen a dél-erdélyi szászok feletti joghatóság így kikerült volna az ottani prépostságot felügyelő esztergomi érsek kezéből, s átkerült volna az új egyházmegye metropolitájának, a kalocsai föpásztornak a hatáskörébe. A fentiekre l. Kumorovitz: Buda (és Pest) kezdetei 30-33.; Koszta; Adalékok 80-81. AAA Katona: História eritica V. 144. L. Potthast 4401. sz.; Fejér; CD III. 134. Az oklevél 1212. március 3-án kelt. A per a somogyi tizedek hovatartozása miatt indult meg a pannonhalmi apát és a veszprémi püspök között. 445 Uo. 152., 159. 446 Uo. 165. L. Potthast 4669. sz.; MESI 201. 447 1212. február 3. AAS Katona: História eritica V. 175. L. Reg. Arp. 282. és 283. sz. 137
