Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
sem életkora nem volt megfelelő, sem tudománnyal nem volt eléggé felszerelkezve, amikor András 1205-ben kalocsai érsekké választtatta. Láttuk, hogy 1209-ben bánnak tette meg, 1212-ben vajdának, majd 1213-ban bácsi és bodrogi ispánnak. Lehet, hogy e sok és tekintélyes tisztsége miatt néhány magyart elöntött a hév, vagy kemény viselkedése miatt, mely nem tetszett a magyar természetnek, sértődtek meg és oly dühösekké lettek, hogy fölrúgva a tiszteletet, kezet emeltek rá, amint ezt Ince leveléből megtudjuk:449 „Az esztergomi érseknek és valamennyi Magyarországra kinevezett püspöknek. Nagyon túlteng a rosszindulat azokban, akik az Úr fölkent papjait érinteni merik, az egyház főpapjaival ellenségeskedve. Mindenesetre megtudtuk, hogy némely magyarok, vak erőszakkal kezet mertek emelni tisztelendő testvérünkre, a kalocsai érsekre és nem átallották ellene dühöngeni, mérgüket a nyájra is kiöntve az érsek papjait, szerzeteseit ütlegelték, megkárosították és más jogtalanságokkal illették. Ezeket a szentségtörőket a jelenben meg akarjuk ijeszteni, hátha észretérnek, hogy a jövőben el ne pusztuljanak, testvérségeteknek apostoli írásunkkal meghagyjuk, miszerint, ha így áll a helyzet, azokat egy-egy vasár- és ünnepnapon, harangok zúgása közben, égő gyertyák mellett, egyházmegyéitekben kiközösítettéknek hirdessétek ki s azalatt mindenki szigorúan kerülje őket..." Ugyanilyen szellemben írt a lengyeleknek és az „illették" szó után hozzátette:450 „...mivel pedig méltányos, hogy az ájtatosak támogatásában és vigaszában ne részesüljenek azok, akik rosszindulatú gőgjükben fölkeltek Isten szolgái ellen, kérjük a ti nemességteket és figyelmeztetjük, meghagyván az apostoli irat által, miszerint, ha az említett szentségtörők közül valaki esetleg hozzátok menekült, azokat üdvösségtek kárára semmiképp be ne fogadjátok, nehogy a megengedhetetlen pártfogás miatt bünrészességbe kerüljetek azokkal, ami távol legyen. Kelt Lateránban, január idusának 8. napján, pápaságunk 16. évében."451 Ezt a jogtalanságot, úgy látszik, akkor követték el Bertoldon, amikor nővérét, Gertrúd királynét meggyilkolták. A gyilkosság igen valószínű oka az volt, hogy András a királyné kedvéért Bertoldot és más külföldieket igen magas méltóságokba helyezett, nem pedig az, hogy a jámbor királyné kerítő szerepére vállalkozott vagy hogy maga Bertold valami becstelenséget követett volna el. Ilyen bün erősen elüt jellemétől, aki hajdan maga bocsátotta el jegyesét. Minden bizonnyal, ha oly nagy gazságot követett volna el, sohasem tűrték volna meg az érseki székben, nemhogy még azután aquileiai pátriárka is lehetett volna.452 449 Uo. 178. L. Potthast 4870. sz.; Fejér: CD III/1. 153. 450 L. Potthast 4871. sz.; Theiner: Hungária sacra I. 1-2. 451 Mindkét fenti pápai levél egy napon, 1214. január 7-én kelt. 452 A németek túlzott pártolása miatt 1213. szeptember 28-án összeesküvés áldozatává vált Gertrúd kerítői szerepét - más források mellett -főként a XIV. századi krónikakompozíció hangsúlyozza, amely szerint a királyné valamelyik jövevény öccsének adta át Bánk nádor feleségét, aki erőszakot tett azon. A kutatás úgy véli, hogy a történet Gertrúdra nézve hamis, Zäh Felicián 1330-as esetét vetítette vissza a XIV. századi magyar krónikás egy évszázaddal korábbra. Problémát okoz azonban, hogy már 1330 előtt született nyugati kútfők is szólnak Gertrúd effajta ténykedéséről, így a magyar krónikák onnan is értesülhettek a kerítés vádjáról. E források némelyike (pl. a Chronicon rhytmicum Austriacum vagy a De fundatoribus monasterii Diessensis) Bertoldot teszi meg erőszaktevőnek. A kérdésre és a kerítési vád hitelességére l. Kristó: Magyarország története 1285-1286.; Mályusz-Kristó: Commentarii II. 62-63.; Veszprémy László: A Gertrud királyné kerítői szerepéről kialakult legenda jogi hátteréről. In: 138
