Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
21.1. JÁNOS 1203-tól CXXIII. *-^aul, aki az oklevelek szerint 1202-ben még kalocsai érsek volt és János közé, aki viszont 1206-ban a kalocsai érsekségből az esztergomiba ment át, úgy látszik, mintha be kellene iktatni Vilmost, aki Jánosnak is utóda volt az esztergomi érsekségben, ha biztos lenne, hogy az írnokok nem tévedtek, mikor 1203-ban az érsek nevét „G" betűvel jelezték abban a levélben, melyet III. Ince Vukhoz, Szerbia nagy zsupánjához küldött értesítve őt a hozzá küldendő követről:385 „... Mi... a te üdvösségedért nyugtalankodva úgy határozunk, hogy tisztelendő testvérünk, G. kalocsai érsek, tanult, gondos és tisztes férfiú, akire a mi tisztünket e részben bíztuk, meglátogasson téged, aki testben ugyan távol vagy tőlünk, de lélekben közel, az igaz hitben megerősítsen és tőled, a mi nevünkben, lelkiekben engedelmességet, testileg tiszteletet kapva az apostoli akolba visszavezessen, ahol Krisztus az első és legfőbb pásztor után Szent Péter második és másodrendű pásztor volt. Ennélfogva gondosan figyelmeztetjük előkelőségedet és buzdítjuk is az apostoli irat által, miszerint nevezett érseket helyettesünkként jóindulattal és tisztelettel fogadd, üdvös intéseit és meghagyásait igyekezz alázatosan teljesíteni... Kelt Lateránban, április kalendae-jének 11. napján, pápaságunk 6. évében".386 Viszont Imre királynak Incéhez küldött és alább közölt levelében a kalocsai érsek neve nem „G", hanem „J" betűvel van jelölve. Tehát a hibának e nem éppen lehetetlen gyanúja miatt én nem merem Vilmost a kalocsai érsekek közé sorolni, akiről másutt semmiféle bizonyíték nem mutatkozik. amellyé „a bácsi székhely", s (évi) jövedelmét 2500 márkára becsüli. Felsorolja az érsek tartománybeli püspökeit is: a csanádi (marosi), a bihari (váradi), az erdélyi és a zágrábi főpapokat. A jövedelemjegyzék - úgy tűnik - 1/3-dal növelte az egyházak valós bevételeinek összegét, a kalocsai főpásztor az esztergomi érsek és az egri püspök utáni harmadik legnagyobb jövedelem birtokosa volt. (A forrás értékelésére összefoglalóan I. Iff, Barta János-Barta Gábor: III. Béla király jövedelmei. [Megjegyzések középkori uralkodóink bevételeiről]. In: Századok 127 [1993] 413-449., a kútfő legújabb kiadását l. uo. 443-444.). A XII. század utolsó évtizedeiben még egyfontos változás történt a kalocsai érseki tartományban, amelyet itt, az utolsó e századi érseknél kell említeni. Miután az esztergomi egyházi provincia területén az II50 utáni évtizedekben egységesítették, megújították a liturgiát, addig a kalocsai érsekség területén is kikristályosodott egy, a korábbihoz ragaszkodó saját rítus (később Zágráb tért el ettől), amely évszázadokig különbözött a másik egyháztartomány liturgiájától (l. pl. Török József: A középkori magyarországi liturgia története. In: Kódexek a középkori Magyarországon. Bp. 1985. 56.; Magyarország zenetörténete I. Középkor. Szerk. Rajeczky Benjamin. Bp. 1988. 249-250. [a vonatkozó rész Dobszay László munkája]). 385 Katona: História eritica IV. 671. L. Potthast 1863. sz.; Theiner: Monumenta Slavorum I. 18. Az Imrekor szerb-magyar kapcsolataira l. Kristó: Magyarország története 1262-1264. A kalocsai érsekeknek a magyar uralkodók XIII. század eleji balkáni politikájában, és az ottani (szerb, bolgár) egyházúniókban játszott szerepére még l. D. Hintner: Die Ungarn und das byzantinische Christentum der Bulgaren. Erfurter Theologische Studien 35. Leipzig 1976. 50-51. Vuk szerbiai nagyzsupán (1202—1204), dalmáciai és diokleiai fejedelem (1196-1207 k.) Imre magyar király támogatottja volt a szerbek feletti főhatalom elnyerésében. 386 1203. március 22. 117
