Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

CXXIV. III. Ince, aki a katolikus hit megszilárdításán szorgoskodott Szerbiában, mely hűbérjogon Magyarország alá tartozott, a Vukhoz intézett levéllel egy napon a következő levelet küldte a kalocsai érsekhez ugyanazon ügyben:387 „Ince... a kalocsai érseknek... Gondoskodni akarván a nemes férfiú, W. [Vuk] szerbiai nagyzsupán, valamint az egyház főpapjai és a föld nemesei, de az összes Szerbiában lakók üdvösségéről is, elhatároztuk, hogy személyedben meglátogatjuk őket. Ezért jelen iratunk erejével rábízzuk szerepünket ez ügyben testvérségedre, mely iránt teljes bizalommal viseltetünk és apostoli iratunkkal meghagyjuk neked, miszerint személyesen elmenvén Szerbiába, magát a nagyzsupánt, a főpapokat és az összes nemeseket erősítsd meg az igaz hitben és végy ki tőlük esküszerű biztosítékot, hogy továbbra is gondoskodni fognak a nekünk, utódainknak, a római apostoli Szentszéknek kijáró engedelmességről lelkiekben, végy ki tőlük valóságos tiszteletadást, jelentsd ki a mi tekintélyünkre támaszkodva, hogy a konstantinápolyi pátriárkának állítólag járó engedelmesség alól teljesen föl vannak mentve, mivel ő sem tanúsítja a kötelező engedelmességet irántunk, ők se tartoznak neki érdem szerint engedelmességgel." Sem itt, sem az ünnepélyes hitvallásban, melyet Bosznia szerzetesei letettek, még kezdőbetűvel sincs a kalocsai érsek neve jelölve. Csak a következőket olvashatjuk ott:388 „...Maga a király és a tisztelendő kalocsai érsek jelenlétében... megesküdtünk, hogy ezeket a határozatokat megőrizzük..." De ahol Imre ezt az esküt Incével tudatta, ott a név a kezdőbetűvel van megadva:389

„...ezt követően magát a mi és J. kalocsai érsek kezébe lekötelezte." CXXV. Imre király e levelét az 1202. évnél Raynald sorolja föl, de bizonytalanságban hagyja az olvasót, vajon Ince leveleskönyvének VI. vagy VII. kötetéhez tartozik-e. Ha az előbbihez, akkor 1203-ban, ha az utóbbihoz, akkor 1204-ben kelt, ennélfogva biztos, hogy János ebben az évben már kalocsai érsek volt. Egyesek őt Gertrúd királyné és Bertold, a későbbi kalocsai érsek fivérének tartják. De ezt a tévedést magának Incének a levelével eloszlathatjuk, mert elismeri, hogy Magyarországról származott. János érsek tehát, mint a Szentszék szerbiai és boszniai követe, magával hozott Magyarországra két szerzetes elöljárót,390 akiket fáradozásával kibékített az egyházzal és kérte Imre királyt, hogy néhány hitcikkelyt, melyet a boszniaiak azelőtt túlnyomóan elutasítottak, mindegyikükkel fogadtassa el. Imre szívesen eleget tett a kérésnek és az igaz vallás ama cikkelyeit királyi pecsétjével megerősítve Kulin bán fiával, aki akkor éppen jókor a királyi udvarban tartózkodott, elküldte az apának. Ez a kalocsai érsek előtt súlyos büntetést kért a maga fejére, ha a jövőben valamit kedvezne 387 Katona: História critica IV. 672. L. Potthast 1864. sz.; Theiner: Monumenta Slavorum I. 18. 388 Uo. 680. L. Theiner: Monumenta Slavorum I. 205. Itt a boszniai bogumil eretnekek vezetőinek esküjéről van szó, amelyet Imre király és Casamari-i János pápai követ előtt tettek le a legátus intézkedéseinek megtartására 1203. április 30-án. A dualisztikus boszniai eretnekségre l. Kristó: Magyarország története 1263-1264.; Molnár Antal: A ferencesek Boszniában a középkorban és a török uralom első időszakában (13-17. század). In: Limes 12 (2000) 2-3 sz. 39-64., különösen 40-48. 389 Uo. 682. L. Theiner: Monumenta Slavorum 1. 206. 390 Ezt nem a kalocsai érsek, hanem Casamari-i János pápai legátus érte el. 118