Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

rohantál, őt az oltár lépcsőjének legmagasabb fokáról erőszakos kézzel a padlóra vonszoltad, ott a padlóhoz vágva embereid nem kevésbé erőszakos kezébe adtad, hogy vonszolják ki a templomból. Miután kihajítottad és félholtan otthagytad, a sekrestye ajtaját feltörve, a szekrényeket megsértve lefoglaltad a templom kincstárát és a püspök atyai örökségét, melyet jámborul egy nemrég általa alapított szerzetesháznak hagyományozott, önhatalmúlag elkoboztad..." Ince mindezt megírta Saulnak,383

ahogy a vádlóktól hallotta és meghagyta neki, hogy a károk megtérítésére fölszólított királyt üdvösen figyelmeztesse „az apostoli utasítás teljesítésére és hatékonyan, szorgosan vegye rá. Ha pedig - fűzi hozzá - sem a mi utasításunkba, sem a te figyelmeztetéseidbe nem akar belenyugodni, szuff aganeusaiddal, ha csak lehetséges, igyekezz hasznosan megjavítani az apostoli szék, a mi, valamint nevezett püspök és a váci egyház tisztességére. Ha a törekvésed és szorgosságod ezt nem tudná elérni, jelen irat tekintélyével... meghagyjuk neked, hogy a kedvezést és félelmet félretéve, egyedül Istent tartva szem előtt - amiben a te ítélőképességed alapján bízunk - szorgosan nyomozd ki a mondottak felől az igazságot és amit találtál, leveledben tudasd velünk, hogy a dolog ismeretében apostoli rendeletet bocsássunk ki, melynek alapján az ilyen szándékolt merészséget kánoni szigorúsággal sújthatjuk. Mert szándékunk kipróbálni, vajon a földi vagy az égi királytól félsz jobban és az egyház becsületét elébe helyezed-e a király kegyének." Ebben a nehéz ügyben Saul olyan okosan, olyan szerencsésen járt el, hogy ettől kezdve Ince és Imre között teljes lelki egység szilárdult meg és ilyenformán Boleszlóval is megbékélt olyannyira, hogy mikor László nevű fia született, Boleszló lett a keresztapa. Hogy a további három év alatt Saul mit végzett, nem tudjuk.384 383 L. Potthast 749. sz.; Fejér: CD II. 361. Az oklevél 1199. június 21-én kelt. 384 Saul nem a Héder(vári) genusból, hanem a XI. századi Atha nádortól eredő Győr nemzetség Óvári és Kéméndi ágából származott. Apja István volt, testvérei pedig Csépán (nádor 1207-1209 között), Pat (nádor 1209-1212 között), Mór és (Kubech) Sándor voltak (minderre l. Karácsonyi: Magyar nemzetségek 545-550.; Krisló: Magyarország története 1287-1289.). Pat és Csépán alapították az 1199-ben már létező lébényi bencés Szent Jakab apostol-apátságot, amelyet 1208-ban erősített meg jogaiban II. András király (l. a 365. jegyzetben idézett oklevelet). A későbbi érsekkel először az udvari írószerv vezetőjeként találkozunk, 1183-ban kancellárként, ill. protonotariusként, majd 1188-ben királyi udvari kancellárként. 1188-tól csanádi püspök, 1192-től pedig kalocsai érsek. Az utolsó hiteles forrásaink, amelyek életben lévőként említik, 1201-ből valók (l. Reg. Arp. 194., 195. sz.). Személyére még l. Juhász; Csanádi püspökség (1030-1242) 113-119.; Kubinyi: Királyi kancellária 64-65., 67.; Udvardy: Kalocsai érsekek 82-90. Minden bizonnyal Saul érsek földi maradványait találták meg 1910-ben a kalocsai főszékesegyház restaurálásakor. Az érseki kősírban a csontváz mellett egy pásztorbot fejét, utazókelyhet, patenát, mellkeresztet és palliumtűket is felleltek. Jóllehet néhányan az általuk Kalocsán elhunytnak tekintett XI. századi Asztrik érsekhez kapcsolták a sírt (l. pl. Foerk Ernő: Az kalocsai Szent István-kori székesegyház érseki sírja. In: Archaelogiai Értesítő 31 [1911] 19-33.; Nagy Árpád: A kalocsai XI. századi érseksír leletei. ín: Művészettörténeti Értesítő 17 [1968] 112-123.), a kutatók többsége a leleteket XII. századinak minősítette (s a sírt Saul végső nyughelyeként határozta meg) (l. pl. Winkler Pál: A kalocsai érseki főszékesegyház 1010-től napjainkig. Arpádkönyvek 31-33. Kalocsa, 1929. 21.; Kovács Éva: Árpád-kori ötvösség. Bp. 1974. 23.). Minden valószínűség szerint Saul érsekségének idején (1194-1195 táján, de lehet, hogy korábban, 1185 körül) keletkezett az a máig vitatott hitelességű jövedelemjegyzék, amely III. Béla király uralkodói bevételeiről, ill. a hazai egyházak anyagi helyzetéről tudósít. A forrás szól a kalocsai érsekségről, 116